Vigyori

Az első ( fényképpel is bizonyítható ) mosoly!

Duma

Este néztünk a kacsa-táncot a Youtube-on Nórival. Hasalt mellettem a kanapén, és nézte az ölembe tett laptopot. Gondoltam, megcsikizem. Benyúltam a hátához a pólója alá, erre teljes komolysággal megszólal:
- Apa, ez nem vicces!

Ki a huncutabb?

Ma a reggeli közben  bolondoztunk, csikiztük egymást Nórival, mire megjegyezte:
- Anya, te huncut vagy!
:-)

Koala

Valami van a diófán. Távolról egy színes koalamaci. Közelebbről Nórika!

Az óvodás

Igaz még csak két éves, de már jelezni kellett az oviban, hogy a következő ovis évben ( valószínűleg a felénél ) Nóri is tiszteletét tenné a gyerekek közt. A szükséges papírokat kitöltöttük, majd pedig bevittem az oviba őket. Persze a gyerekek nélkül.
Mikor megjöttem, Nóri így fogadott:
- Hol voltál?
- Bevittem a papírjaid az óvodába.
- És miért?
- Mert jövőre óvodába mész.
Ezen kicsit elgondolkodott, majd így szólt:
- Óvodába megyek... Nagy lettem!
:)

Csak egy buksi

Party

Még adósak vagyunk a szülinapi képekkel is. Mivel kétfelé szoktuk tartani ( Győrben és Szerahelyen ), így két adag lesz. Ez az első, a szerdahelyi.

Az itteni ünneplésen kilenc felnőtt és négy gyerek vett részt, beleértve a kis ünnepeltet is. Itt voltunk mi ketten, a szülei; aztán a nagyszülők, Anti papa és Emi mama; a keresztszülők, Emi és Marián; meg még Judit és Zoli; és a Lidi. A gyerkőcők pedig Nórin kívül Andris, Bence és Marci. Volt torta, pezsgős koccintás, és sok játék a gyerekekkel. Nóri kapott ruhákat, kockajátékot, szines ceruzákat. Tőlünk pedig egy háromkerekű kisbiciklit!
Imádja a járgányt, bár egyenlőre még nem tekeri, csak lábbal löködi magát.

Sír a baba

Andris kismanó talált hobbit magának: sír. Na nem csak azért, hogy esetleg éhes vagy tele van a bugyor...
Esténként és éjszakánként gyakorolja eme tevékenységét, általában szopi után nem sokkal. Lehet, hogy hasfájós lesz? A lábacskái tornáztatásra abbahagyja. Viszont nem mindíg sír kaja után...
Most reménykedünk, hogy mégse hasfájós, vagy ha az, gyorsan átvészeli.
Csak halkan kérdezzük: Mit lehet vele kezdeni, ha fáj a pocak, hogy neki jobb legyen? Kinek mi vált be?

Alszunk...

Nóri esti elalvása kész regény. Vacsi után indul a szertartás. Elrakodjuk a játékokat. Persze valamit még kell játszani, például kirakót vagy memóriakártyát. Utána pizsibe ugrunk. Az ágy elkészítése után a babája, Anna baba megy aludni. Meg néha a maci, a malac, a Micimackó... ( Mivel mindegyiket egyesével puszilja, altatja, így szerencsés, hogy nem akarja minden állatkáját altatni :) )
Bemászik az ágyba - a kiságyat már egy ideje nem használja, helyette a heverőn alszik -, fogja a cumit és indulhat a mesélés. Három-négy mesekönyv kivégzése után villanyoltás. Ekkor jöhet a mondott mese - opcionálisan kemence ( Holle anyó ) vagy farkasos ( Piroska ). A mese után kötetlen beszélgetés, ami leginkább abból áll, hogy Nóri dumál mindenfélét, meg énekel, csak hogy ne kelljen aludni :)
Mikor azt hinné az ember, hogy végre elalszik, jön a szomjas gyerek esete, és teát kér. Utána újra kéri a mesét, de az már nincs, ezért elsoroljuk az egész rokonságot, hogy ki mindenki alszik már.
Végül ő is elalszik... Betakarjuk, és már kész is van.

Nóri és a nyuszikák

Nóri szereti az állatokat. A kutyát, a pipiket, a szomszéd tamatát ( cicamicát, mert ráragadt a macsekra ez a név ) és a nyuszikákat. A nyuszik régen falkában jártak, de elkoptak, és csak három maradt. A napokban ezeket is kiugrasztotta a papa a bundájukból. A maszat persze kereste a nyulakat, de nem talált semmit a ketrecben. Hogy magyarázzuk el neki, hogy a nyuszik megboldogultak?
Szerencsére maga megoldotta, mikor a ketrecet vizsgálva így szólt:
- Nutikák elmentek kirándulni pápába.
:)

Két éves!

A körülmények miatt megkésve, de nem feledve kerül ki ez a bejegyzés a kis kétévesről.
Milyen gyerkőc is a mi második szülinapos lányunk?
Még nincs egy méter, 92-es ruhákat hord, a súlya pedig 13 kg. Szerintünk arányos, a korának megfelelő méretű és fejlettségű gyerkőc. Nagyon érdeklődő, gyorsan tanul; vagyis elmondhatjuk, hogy okos gyerek. Minden tárgyat kiválóan használ a funkciójuk szerint. ( Olyasmiknek is tudja a használatát, amiknek még nem kéne, pl. kés, tv, dvd, tűzhelygyújtó, stb. ) Mozgása kifinomult. Kisbiciklivel, kismotorral közlekedik; kapaszkodás nélkül lépcsőzik fel-le; stabilan fut; fel- és lemászik mindenre; zenére, ritmusra táncol; ugrabugrál; bukfencezik; sőt függeszkedni is tud több, mint egy percig. Mindent megért, és az esetek nagyobb részében szót is fogad.
Ami a beszédet illeti, mindent mond, akár egyszeri hallomásból is elraktározza a szavakat. A betűk közül a duplák még nem igazán mennek, ezeknek csak az első felét mondja, pl. "sz" helyett "s". Ezeken kívül az "r" és a "c" a problémás. Szeret beszélni: elmondja mit csinált; utasítgatja a kutyát; játék közben a játékokkal is társalog; kérdéseket tesz fel, beszélget velünk. Számon tartja a rokonokat, ismerősöket. Illedelmes, magától köszön, kér és megköszön.
Egyedül eszik kanállal-villával, ez alól csak az kivétel, ha nagyon fáradt vagy nagyon éhes. Akkor engedi etetni magát. Pohárból iszik. ( Jó, néha nosztalgiázik a cumin. ) Nem válogatós, mindent megeszik. Igaz, vannak nagy kedvencek is. ( Tejföl, virsli, spenót, sajt és felvágottak. ) Nem kifejezetten édesszájú, a boltban is mindíg kiflit kér a csoki helyett.
A szobatisztaság részleges, a nagy dologhoz 50%-ban használ bilit, a kicsihez 0%-ban. Mondja ezt is, de már csak amikor csurog. De van még ideje.
Ami az alvást illeti, egyedül alszik. Igaz, cumival:( Az éjszakát többnyire átalussza, esetleg inni kel fel. Délután vátozó, 1-2 órát alszik. Nem kell altatni, csak mesét mondani neki. Ja, és általában Nyuszikásat álmodik :)
A meséket egyébként imádja. Könyvből meséltet magának és ő is "olvas": nézegeti a könyvet, közben mesél valamit. Szereti a könyv nélkül mondott meséket: anyától a Holle anyó, apától a Piroska a kedvence. Tv-ben ritkán néz mesét, inkább a saját mesedvd-it szereti. Ezek zenés-rajzos dalocskák, pl Búj-búj zöld ág. Megunhatatlan kedvence még Halász Judit: Csiribiri. Mostanság kezdik érdekelni a "rendes" rajzfilmek is, mint a Micimackó vagy a Kisvakond.
Nagyon muzikális, imád énekelni, rengeteg dalt ismer. Ezeket mindenféle kíséret nélkül is, spontán énekli játék közben, autóban, stb. Rádióban - azaz cd-ről - is a kedvenceit szokta hallgatni, pl. a Magyarország Kedvenc Gyerekdalai-t.
Szeret utazni, ismerkedni új helyekkel, emberekkel. Kezdetben csendes, de hamar feloldódik.
Szeret gyerekek közt is, már velük és nem melettük játszik. Imádja a Marcit és a Bencét ( unokatesói ), na meg persze a testvérét.
Bármivel eljátszik, feltalálja magát. Kockákból épít, kirakózik, párosítja a memóriakártyákat, rajzol, labdázik, autókat tologat (!), főzőcskézik, babázik ( öltözteti, eteti, ringatja, énekel neki, kocsiban tologatja, stb. ). Kitalál játékokat és eljátsza. Például megeteti az álatkert lakóit vagy a plüssálletoknak épít házat.
Kisöccsét imádja, állandóan körülötte tevékenykedik. Minket, a szüleit rajongásig szeret.
Persze korából adódóan néha dacos, de viszonylag könnyen kezelhető.
Csodálatos kislány:)

Duma

Tegnap kislányunk - szokásához híven - betotyogott Andrishoz, hogy a napi sokszori vizitei egyikét megtartsa. Az ajtóból visszaszólt:

- Megyek, megnézem a pitujt!
Furán hangzik egy kétévestől, nem? :)

Első találkozás

Még nem is írtam, milyen kalandosra sikerült a két gyerkőc első találkozása élőben. Most pótolom.
Szóval csütörtökön megszületett Andris, és úgy döntöttünk, hogy Nóri szombaton fog találkozni vele. Persze vettünk előre ajándékot mindkettőnek. Valahol olvastuk, hogy segít a baba elfogadásában, ha az ajándékot hoz a nagyobbiknak ( ebben az esetben egy könyvet Nórinak ). Persze visszafelé is jó, ha a nagy is ad valamit ( ebben az esetben egy majmos szundikendőt Andrisnak ).
Szóval autóba be és nekiindultunk. Még nem volt 11, amikor Győrbe értünk. Beugortunk üzletbe, majd irány a kórház. Na, ekkor indult a kaland. Marcalváros közepén lassítottam a piroshoz, egyszercsak leesett a gázpedál. Na bumm. Elakadásjelzőt ki, autót félretolni egy parkolóba. Hogyan tovább? Eszeveszett telefonálás szerelő után, persze már senki nem vállalta aznapra. Húzatni kellene, de aki elérhető, vagy nincs kocsija, vagy ha van, nem alkalmas a húzatásra. Nóri közben hátul leselkedett. Végül lezártam az autót, és Nórikával gyalog elindultunk a kórházba. Persze csomagokkal megrakva:)
A kórházban aztán szereztem fuvart anyuékhoz.
Nórikával bementünk a picihez. Nagyon tetszett neki a baba. Megjegyezte:
- Pici az orra... Nincs szeme... Hol a szeme?
( Magyarázat: kék fényezték Andrist, és le volt ragasztva a szeme. )
Odaadtuk es megkaptuk az ajándékot, majd elbúcsúztunk, es elmentünk anyuékhoz Ramónával. Közben intéztem az autót, es végül azt találtuk ki, hogy Nóri keresztapja, Marián eljön és estefelé hazahuzat. Így is lett, délután ötre jött. A kórházban találkoztunk, Nórit otthagytuk anyuval, és elmentünk az autóért. Itt jött a másik poén: hiányzott az autója felcsavarozható vontatószeme, így meghíusult az összekötés. Futkostunk vagy két órát, hogy szerezzünk valami megoldást, de semmi. Végül bekötöttük a csomagtartóban a pótkerék alá. Irány a kórház, felszedtül Nórit, és nekiindultunk. A második sarkon kiszakadt a pótkeréktartó, amihez a kábelt kötöttük. Mi legyen? Végül kerestünk az alvázon egy alkalmasnak tűnő helyet, rákötöttünk, és imádkoztunk, hogy ne tépje le a lökhárítót. Ugyanis a kábel az alól jött ki, és feszítette. Lassú, 50-60-as tempóban araszoltunk haza, de kitartott. Volt vagy kilenc, mikorra hazaértünk. Nóri persze végigénekelte az utat. Legalább neki mókás volt:)
( Az autó azóta meggyógyult, a gázbovden szakadt el. )