Nyaralás Mirusékkal - Második nap

Az alvásba jól belehúztunk :)
Reggeli után a járóképes gyerekek játszottak, a járást ( egyenlőre ) mellőzők csak nézelődtek.

Délelőtt aztán felkerekedtünk, és sétálva megnéztük a helyi nevezetességeket.

Láttunk honfoglalási emléktáblát,

szélmalmokat,

lovakat és pónikat ( ez utóbbiakat meg is etettük ),

és egy kovácsműhelyt.

Aztán a férfiak beálltak katonának :)

Ambrusnak meg találtunk egy dadát :)

Ebéd után aztán elmentünk Várpalotára. Itt először találtunk egy érdekességet,

azután legfőbb látnivalót, a Thury-várat néztük meg. A hatalmas középkori várat nagyrészt romos állapotból felújították, a hiányzó részeket pótolták Több kiállítás is van benne, mivel ma már múzeumként működik. Körbejártuk magát a várat,

majd megnéztük a kiállítások egy részét. Sajnos nem volt idő mindenre :(
Láttunk néprajzi kiállítást,

fajáték kiállítást,

3 dimenziós képkiállítást ( Ezt nem fotóból mutatom meg, mert a fényképezőgép nem adja vissza a látványt. Na meg persze ennél igényesebb alkotások voltak, főleg ismert festmények három dimenziósított változatai, amiket 3D szemüveggel kellett nézni. ),

török kiállítást,

vasalókiállítást,

és ruhakiállítást.

Antus egyet fel is próbált :)

A Victor Vasarely kiállítást már csak futva láttuk... ( Sajnos a fotózás is elmaradt, ezért a képeket itt is máshonnan töltöm. )

Sajnos nem maradt idő a bányászattörténeti kiállításra, a Borsos Miklós kiállításra, Matzon Frigyes szobrászművész kiállítására, és a vegyésztani kiállításra.
Záróra után fagyiztunk egyet. mindenkinek jól esett a nagy melegben a hűsítő csemege ( csak szegény Ambrus nem kapott ),

majd hazamentünk tüzet gyújtani és főzőcskézni. Nóri és Mirus természetesen aktívan kivették a részüket mindenből, és megint sokáig maradtak fent.

Altatás után pedig a felnőttek beszélgettek, és ezúttal söröztek :)

Nyaralás Mirusékkal - Első nap

Valahol ott kezdődött az egész, hogy még tavasszal Nóri kitalálta, hogy ő bizony nyáron a Mirával fog együtt nyaralni a Balatonnál.
:)
Mivel ezt mi is nagyszerű ötletnek gondoltuk, ezért felvetettük az illetékes szülőknek ( Vica és Tamás ), hogy mi lenne, ha ezt összehoznánk. Voltunk már együtt nyaralni, igaz, hogy akkor csak négyen, még gyermektelenül; és picit messzebb is, mintegy 1500 km oda-vissza :)
Szerencsére mindenki remek ötletnek tartotta, így megkezdődött a szervezés.
Aztán teltek-múltak a hónapok, és csak az utolsó pár napban dőlt el, hogy tényleg összejön a közös nyaralás - igaz, csak pár napra.
Szóval hétfőn nekiindultunk a kalandnak. Az úticél egy kis falu volt a Bakony szívében, Tés. Tamás talált itt szállást. Úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Az út nagy része nyugalomban telt, Cseszneknél megálltunk pár képre - nem mintha nem volna még elég fotó a várról, de azért mégis.

Utána kisebb kalandtúra következett, ugyanis nem vettünk észre egy táblát, és tettünk egy nagy kitérőt. Ekkor már elkezdődtek az autóban a "mikor érünk oda" és "hol van már a Mira" típusú kérdések is.
Végül szerencsésen megérkeztünk a házhoz, ahol Tamásék már vártak ránk. Kipakolás és a hely megismerése - na meg egy gyors spagetti - után a gyerekek hamar elvonultak játszani, mi felnőttek meg pihentünk, beszélgettünk. A legkisebb - Ambrus - meg többnyire aludt :)

A ház maga egy evangélikus lelkészi hivatal volt valamikor, amit a község felújított, és bérbe ad nyaralóknak, turistáknak. Ezért is volt hátul az udvarban az evangélikus templom.

Este tüzet raktunk, előkerült a bogrács és nekiláttunk elkészíteni a vacsorát. A két szélvész kisasszony, Mira és Nóri nagyon élvezték a tűzrakást, a főzést, a bográcsvacsorát és a késői takarodót. Ugyanis ébren maradtak kb. 10 óráig - viszont mindkettő gyorsan elaludt, amint ágyba kerültek. Ambrus és Bandus ekkor már rég aludtak.

Mi, felnőttek úgy hajnali kettőig beszélgettünk és borozgattunk a tűz körül...