Úgy gondoltuk, elérkezett az idő, hogy Nóri átadja a háromkerekű bicajt az öccsének. Bandus persze lelkesen fogadta, bár az önálló tekeréstől még messze vagyunk, egyenlőre a kormányzást gyakoroljuk, mert ugye ez mégsem kismotor :)
Nórinak meg vásároltunk interneten egy teljesen új bringát. Na, ezzel volt pár hetes huza-vona, konkrétan előbb másikat küldtek, mint amit akartunk, aztán azt vissza kellett küldeni, majd az eladó nem sietett az új postázásával, végül a posta is ült rajta egy kicsit. De végül csak ideért. Szerelést nem kértünk, mert majd apa összerakja :) Aha, persze. Azt gondoltam, fel kell rakni a pedálokat, átfordítani a kormányt és feltenni a kitámasztó kerekeket. Ezzel szemben a gyári csomagolás azt jelentette, hogy szó szerint az utolsó csavarig szét volt szedve a masina. Úgy nézett ki, mint egy Ikeás bútor. Váz, ( lapos ) kerekek, egy zacsiban a lánc, két zacsiban a csavarok, másikban a szétszedett fék, külön a kormány, pedálok, sárvédők, kitámasztók, fogaskerekek, láncvédő, csengő... meg még ki tudja, mi minden. Ilyen léptékű munkára szerszámilag nem igazán voltam felkészülve, így elvittük egy biciklis szervizbe, ahol némi készpénz ellenében bicajt építettek a halom alkatrészből. Így azonban - meg a plusz postaköltséggel - ott tartottunk, mintha vettünk volna egy összerakottat Győrben. Na mindegy, elkészült - azt nem mondom, hogy a szervizes után nem kellett még pár csavart meghúzni, illetve a kitámasztókat beállítani -, és Nórika boldogan vette birtokba. Meglepő gyorsasággal rájött a használatára, annak ellenére, hogy még soha nem ült ilyenen. Gyorsan, stabilan hajtja, ügyesen kanyarodik, fékez, megáll. Már csak a közlekedési szabályokat kellene megtanítani neki...
