Első találkozás

Még nem is írtam, milyen kalandosra sikerült a két gyerkőc első találkozása élőben. Most pótolom.
Szóval csütörtökön megszületett Andris, és úgy döntöttünk, hogy Nóri szombaton fog találkozni vele. Persze vettünk előre ajándékot mindkettőnek. Valahol olvastuk, hogy segít a baba elfogadásában, ha az ajándékot hoz a nagyobbiknak ( ebben az esetben egy könyvet Nórinak ). Persze visszafelé is jó, ha a nagy is ad valamit ( ebben az esetben egy majmos szundikendőt Andrisnak ).
Szóval autóba be és nekiindultunk. Még nem volt 11, amikor Győrbe értünk. Beugortunk üzletbe, majd irány a kórház. Na, ekkor indult a kaland. Marcalváros közepén lassítottam a piroshoz, egyszercsak leesett a gázpedál. Na bumm. Elakadásjelzőt ki, autót félretolni egy parkolóba. Hogyan tovább? Eszeveszett telefonálás szerelő után, persze már senki nem vállalta aznapra. Húzatni kellene, de aki elérhető, vagy nincs kocsija, vagy ha van, nem alkalmas a húzatásra. Nóri közben hátul leselkedett. Végül lezártam az autót, és Nórikával gyalog elindultunk a kórházba. Persze csomagokkal megrakva:)
A kórházban aztán szereztem fuvart anyuékhoz.
Nórikával bementünk a picihez. Nagyon tetszett neki a baba. Megjegyezte:
- Pici az orra... Nincs szeme... Hol a szeme?
( Magyarázat: kék fényezték Andrist, és le volt ragasztva a szeme. )
Odaadtuk es megkaptuk az ajándékot, majd elbúcsúztunk, es elmentünk anyuékhoz Ramónával. Közben intéztem az autót, es végül azt találtuk ki, hogy Nóri keresztapja, Marián eljön és estefelé hazahuzat. Így is lett, délután ötre jött. A kórházban találkoztunk, Nórit otthagytuk anyuval, és elmentünk az autóért. Itt jött a másik poén: hiányzott az autója felcsavarozható vontatószeme, így meghíusult az összekötés. Futkostunk vagy két órát, hogy szerezzünk valami megoldást, de semmi. Végül bekötöttük a csomagtartóban a pótkerék alá. Irány a kórház, felszedtül Nórit, és nekiindultunk. A második sarkon kiszakadt a pótkeréktartó, amihez a kábelt kötöttük. Mi legyen? Végül kerestünk az alvázon egy alkalmasnak tűnő helyet, rákötöttünk, és imádkoztunk, hogy ne tépje le a lökhárítót. Ugyanis a kábel az alól jött ki, és feszítette. Lassú, 50-60-as tempóban araszoltunk haza, de kitartott. Volt vagy kilenc, mikorra hazaértünk. Nóri persze végigénekelte az utat. Legalább neki mókás volt:)
( Az autó azóta meggyógyult, a gázbovden szakadt el. )