Szóval gondolhatjátok, mennyit pihent :s
Február 1-től én már suvickoltam a lakást, hátha... Nórika is aktívan kivette a részét: szőnyeget sikáltunk, ajtót, ablakot mostunk, bútort pucoltunk. Nagyobb takarítást csináltunk, mint karácsonyra :) Persze a babát nem érdekelte sem ez, sem semmi más babacsalogató praktika :(
Aztán jött a kétnaponkénti szívhang plussz magzatvízvizsgálat :s Hol Steve, hol apukám hozott át. Persze, míg éjszakánként nem hagyott aludni a manó, annyira aktív volt; ilyenkor napközben piszkálni meg sokkolózni kellett, hogy mozogjon:)
Csütörtökön is egy ilyen vizsgálatra indultunk Stevével. Aztán a vetkőzőben, a vizsgálat előtt elfolyt a magzatvíz 13:00-kor. Irány a felvételi, majd vajúdjon, kedves kismama! ( Köszi. ) De leszámítva azt, hogy literszám folyt belőlem a víz, semmi fájásom nem volt. Pedig nagyon kellett "sietnünk", mert Nóri nem volt még nélkülünk éjszaka. Steve-t el is küldtem, mert hozzám a megfigyelő kórterembe nem jöhetett be:( Várakozni meg még nálam is jobban utál. Úgyhogy olvasgattam.
Negyed öt körül elkezdődött a vajúdás ötperces fájásokkal:O Még bírható volt az erőssége. Hívtam Steve-t, hogy jöhet. Aztán komolyodott a dolog. Háromnegyed ötkor felfektettek a szülőágyra. Jöttek azok a "jókis " fájások. Steve közben bíztatott, masszírozott és itatott. Kértem fájdalomcsillapítót, de azt mondták, arra már nincs idő! ( Nórinál sem volt rá idő:( ) ÁÁÁÁÁÁ!!!
Éreztem azt a bizonyos ingert, és öt-hat nyomásra megszületett András, 17:15-kor!
Ráfektették a hasamra, és Ő csak szuszogott édesen. Aztán elvitték felöltöztetni. Nagyon intenzív és fájdalmas, de legalább gyors szülés volt.
Steve elvitte megmutatni Aranka mamának, én meg sms-eket küldtem a rokonoknak. Még a szülőszobán kipróbáltuk a szopizást is, és ismerkedtünk egymással mi hárman.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése