Gyereknap közeledvén elhatároztuk nővéremmel, hogy elvisszük a két nagyobbat kirándulni. Éppen kapóra jött az egyik utazási iroda ajánlata.
Nóri és Bence már napokkal előtte azt számlálták, mennyit kell még aludniuk a nagy napig.
Nóri nagyon izgatott volt a buszon, kb. 10 km-enként kérdezgette, "Ott vagyunk már?", aztán összehaverkodott a többi kisgyerekkel, és együtt nagy dáridót csaptak.
A parkban végleg elszabadultak a gátlások, és féktelen mulatozásba kezdtek. Egyik hintából ki, a másikra fel. Nóri becsületére legyen mondva, semmilyen magasabb, gyorsabb, extrémebb hintától sem félt. Sőt! Azok voltak a legizgalmasabbak, melyeket én előzőleg kissé veszélyesnek tartottam a számára.
Alig lehetett őket hintán kívül leültetni egy kis falatozásra.
Nevéből adódóan 14 ha erdős területen fekszik. Úton-útfélen mesealakokkal találkoztunk. Van pihenőhely, falatozó, s minden, mi szem, s szájnak ingere.
Délután 5-kor fáradtan rogytunk le a buszon. Nóri a második harapás szenyó után dőlt ki. ( falattal a szájában :D)
Nagy élmény volt számunkra ez a kiruccanás. Eleve a buszozás, és hogy apa és Bandi nélkül igazi csajos napot tarthattunk. Egyébként a fiúkra is ráfért a közös együttlét, hiszen ők még nem is voltak így együtt.
Reméljük jövőre el tudunk menni újra, és szívesen vesszük a csatlakozó barátokat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése