Az első hiányzás

Az ovival megjött az első ovis betegség is. Az oviban szinte mindenki náthás, lázas. Nóriék csoportját - azt az öt gyereket, aki megmaradt - hozzátették egy másikhoz. Aztán Nóri is kidőlt. Ráadásul hazahozta a bacikat Bandusnak - meg aztán nekünk a két felnőttnek is.
Úgyhogy most itthon lábadoznak a kicsik... Reméljük, mielőbb rendbe jönnek.

Éhenkórászok

Éppen az éhenhalás szélén találkoztak egy kis étellel :)

Bandi garázs - Noddy

Mivel mindketten nagy Noddy rajongók, így természetesen ez sem hiányozhat:

Heti termés

Nóri altat

Még énekel is neki...

Bandi "tanul"

Rajtakaptuk, amint Antus tankönyveivel szemezget...

Bandi garázs

Újabb kör...

Hóember

A nagy havazást kihasználva elmentünk szánkózni. Lackót is elcsaltuk magunkkal :)
A nagy csúszkálás után készítettünk egy hóembert is. Sajnos répánk nem volt, így az orra is hóból van :)

Az első hét mérlege

Letelt.
Túl vagyunk rajta.
Megvolt az első hét, ami mindannyiunk számára újdonságokat hozott.
Bandusnál kettősség van: egyrészt furcsa neki, hogy egyedül van, nincs vele a Nóri - hiszen születésétől fogva szinte minden pillanatukat együtt töltik. Másrészt élvezi, hogy minden figyelem és játék csak az övé.
Antus egész héten a vizsgáira készült, így neki kicsit könnyebb volt, hogy nem fárasztja le két gyerek minden percben - persze, azért neki is nagyon hiányzott a leányzó.
Én egész héten csak aggódtam, hogy megszokja-e legalább egy kicsit, befogadják-e a gyerekek, lesz-e elég bátor barátkozni, meg efféle dolgok.
Ami a leginkább érintettet - Nórit - illeti, talán alakul. Ahogy teltek a napok, a sírás kevesebb lett. Az ebédet  megeszi, néha már odamegy a többiekhez, kezd részt venni a dolgokban. Persze, még sok időt tölt a varázsképével és a macijával egy széken ülve, távol a többiektől, de ez napról-napra rövidül. Rajzol, éneket tanul. Életében először most festett először ecsettel, festékkel. Lefestette a hét közepén lévő nagy havazást :)

Hó-móka

Kedden esett a hó!
A gyerekekkel kimentünk - igaz, kicsit későn -, hogy kiélvezzük a nagy havat. Szaladgáltunk a hóban és csináltunk sok-sok hóangyalkát. A kicsik boldogan hemperegtek a hóban, és mikor elfáradtak, elmentünk hattyút etetni a közeli tóhoz - igen, lakik ott egy ilyen madár, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva itt maradt.
Fáradtan, de boldogan - és a fejük búbjáig havasan - érkeztek haza a gyerkőcök. Azt is megbeszéltük, hogy mielőbb elmegyünk szánkót venni :)
Ja, meg azt is, hogy legközelebb fényképezőgépet viszünk a telefon helyett...

Ovi, második felvonás

A tegnapi nap az oviban egy hajszállal jobban sikerült, mint az első. Nóri reggel megint nem akart ottmaradni, sírdogált is. Napközben viszont már nem, és az ebédet is megette, Az uzsonnát meg nagy büszkén hozta el. Igaz, elmondása szerint egész nap egy széken üldögélt, és továbbra sem ment oda a többi gyerekhez. Csak a  kincseit szorongatta. Vitt ugyanis egy plüssmacit, ami az otthonra emlékezteti, és egy varázsképet - fotót Antusról és rólam -, amire mindig ránézhet, amikor nagyon hiányzunk neki, és tudni fogja, hogy nagyon szeretjük.
Kapott egy nyakba akasztható medált is az óvó nénitől, íme:

Bandi egyedül

Tegnap, mikor Nóri oviban volt - Antus meg suliban - kettesben maradtunk manókával. Nem nagyon találta a helyét először Nóri nélkül. Igyekeztem lefoglalni, így sokat játszottunk. Később aztán magától kezdett játszani, levette a polcról az egyik állatos kirakós könyvet, és azzal játszott. Olyan édes volt!

Az első nap az oviban

Eljött a nagy nap. Vártuk is, tartottunk is tőle, de mese nincs, ideért.
Nórika először ment oviba!!!
Reggel felkeltünk, felvettük a szép ruhát. Nóri kakaózott, majd fogta a kis táskáját, és nekiindultunk. Minden, mert mindenki - még Bandus is - részese akart lenni kislányunk nagy napjának. Elsétáltunk az ovihoz - szerencsére nincs messze, ahol kis keresgélés után megtaláltuk a csoportját. Regélő. Ez a csoport neve. Átöltöztünk, és Nóri már szaladt is befelé a többi gyerekhez. Az óvónéni nagyon örült Nórinak, mert már nagyon várták. Pár szót még beszélgettünk, és indultunk is.
Itt jött a fordulópont. Nóri kiszaladt, és óriási ordításba kezdett, hogy ne hagyjuk ott, ne menjünk el. De sajnos mennünk kellett, így a síró Nórit bevitte az óvónéni a többiekhez, mi meg nehéz szívvel elhagytuk az ovit. Antus ment suliba, mi meg Bandussal haza.
Ebéd után, fél egykor mentünk Nóriért. Nagyon örült, hogy hazamehet. Szegényke még az ebédet sem ette meg. Délután azért elmesélgette a napját, hogy még egy darabig sírdogált, aztán nem ment a többiekhez, hanem egy széken üldögélt... Ebédet nem evett, pedig sajtos tészta volt.
Délután Bandussal nagyot játszottak, de mondta, hogy most már többet ne menjünk oviba.
Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de reméljük, belerázódik, és megszokja a helyet, a társaságot. Remélem, megszereti az ovit, és nem egész nap a széken fog üldögélni szomorúan... :(

Aranka mama szülinapja

Hétvégén ünnepeltük Aranka mama születésnapját. Volt torta, pezsgő, ajándék és virágcsokor is. A csokrot Bandus adta át. Nagyon jól érezte magát mindenki, nagyon szép ünnep volt.

Keresztgyerekek látogatása

Ma meglátogatott minket két keresztgyerekünk, Bence és Marci. Persze nem maguk jöttek, hanem az anyukájuk, Emi hozta őket :)
A négy gyerek pillanatok alatt felforgatta a lakást a nagy közös játékkal :)

Bandi garázs - Moszkvics

Műalkotás

Nóri rajzolta :)

Tavalyról maradt

December 25, a templom előtt, mikor megérkeztünk a misére, így szólt Nóri Bandihoz:
- Ne félj Bandi, nem leszel megkeresztelve!

December 27-én voltuk egy autószalonban kettesben a leányzóval. Ott Nóri kinézett magának egy autót. Másnap ezt mondta Antusnak:
- De anya! Vegyük meg azt a piros autót, mert illik a pulcsidhoz, meg az én pulcsimhoz is!
( A kinézett piros autója egy Fiat Freemont, és szerény 7,6 millióba kerül... )

Gyerekek nélkül

Kipipálhatjuk az első alkalmat, hogy a gyerkőcök nem aludtak velünk egy fedél alatt. Az éjszakát ugyanis mindketten a mamáéknál töltötték, míg mi  - nagyrészt - itthon voltunk. Gondoltuk ugyanis, hogy bemegyünk a belvárosba, és megnézzük a szilveszteri műsort. Így a manók összerakták a pizsijüket, mesekönyvet és macikat alváshoz, és átvonultak a nagyszülőkhöz. ( Lackó meg velünk vonult a belvárosba. ) Mikor kettő felé visszamentünk, aranyosan aludtak. Mi meg hazajöttünk, és majdnem négy év után eltöltöttünk egy éjszakát újra kettesben. Nagyon furcsa volt, hogy reggel nem jöttek át, de legalább kipihentük magunkat.
A kicsiknek is furcsa volt, hiszen ébredéskor nem voltunk ott. Na meg éjjel fel is ébredtek a nagy durrogatásra, és az ablakból meglesték a tűzijátékot.

Buék!

Áldott, békés, szeretetben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk minden kedves rokonunknak, barátunknak, ismerősünknek!!!