Az első nap az oviban

Eljött a nagy nap. Vártuk is, tartottunk is tőle, de mese nincs, ideért.
Nórika először ment oviba!!!
Reggel felkeltünk, felvettük a szép ruhát. Nóri kakaózott, majd fogta a kis táskáját, és nekiindultunk. Minden, mert mindenki - még Bandus is - részese akart lenni kislányunk nagy napjának. Elsétáltunk az ovihoz - szerencsére nincs messze, ahol kis keresgélés után megtaláltuk a csoportját. Regélő. Ez a csoport neve. Átöltöztünk, és Nóri már szaladt is befelé a többi gyerekhez. Az óvónéni nagyon örült Nórinak, mert már nagyon várták. Pár szót még beszélgettünk, és indultunk is.
Itt jött a fordulópont. Nóri kiszaladt, és óriási ordításba kezdett, hogy ne hagyjuk ott, ne menjünk el. De sajnos mennünk kellett, így a síró Nórit bevitte az óvónéni a többiekhez, mi meg nehéz szívvel elhagytuk az ovit. Antus ment suliba, mi meg Bandussal haza.
Ebéd után, fél egykor mentünk Nóriért. Nagyon örült, hogy hazamehet. Szegényke még az ebédet sem ette meg. Délután azért elmesélgette a napját, hogy még egy darabig sírdogált, aztán nem ment a többiekhez, hanem egy széken üldögélt... Ebédet nem evett, pedig sajtos tészta volt.
Délután Bandussal nagyot játszottak, de mondta, hogy most már többet ne menjünk oviba.
Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de reméljük, belerázódik, és megszokja a helyet, a társaságot. Remélem, megszereti az ovit, és nem egész nap a széken fog üldögélni szomorúan... :(