Büszkeség

Valamikor évekkel ezelőtt eszembe jutott, hogy valaha volt egy csomó katonám, váram, miegymás. Imádtam játszani vele, és a barátokkal - főként Tamással és Gabissal - rengetegszer ültünk össze a saját kis hadseregünket összeereszteni :) Szuper idők voltak.
Egyszer történt egy olyan eset, hogy anyum kölcsönadta a szembe szomszédoknak játszani, mondván, már úgyis nagy vagyok hozzá, Pár héttel később viszont elköltöztek az akkori szomszédok, és én soha többé nem láttam azt a rengeteg katonát s miegymást.
Az évek teltek, és sokáig nem is gondoltam ezekre a játékokra. Pár évvel ezelőttig. Akkor elkezdtem agyalni, hogy egyáltalán mi is volt ez a játék. Azt tudtam, hogy hogy nézett ki, és hogy Playmobil-féle volt. Elkezdtem kutakodni, s kiderítettem, hogy ezek a Schenk-féle utánzatok voltak. Gondoltam, nosztalgiából veszek párat. Drágább volt, mint vártam, de nem vészesen. Szereztem várakat, katonákat, kocsikat, ágyúkat és kiegészítőket. Kicsit talán túlzásba is sikerült esni a mennyiséggel :)
Viszont a gyűjtögetés kapcsán megismerkedtem pár rajongóval, gyűjtővel. Egyikük, Papucs András egy ideje egy Schenk könyv elkészítésén gondolkodott, plusz egy kiállítás szervezésén. Kérdezte, segítenék-e. Igent mondtam.
Telt-múlt az idő, és tavaly a kecskeméti játékmúzeum megrendezte a kiállítást, ami a sikerre való tekintettel idén egy nagyobb kiállítássá nőtte ki magát, immáron Pesten, a Hadtörténeti múzeumban.
Ráadásként elkészült a könyv is, hivatalosan kiadva. Benne vagyok, benne van a munkám, s büszke vagyok rá!