Az első gyertya Ádventben

Közeledik a karácsony. Nórival az első. Megkezdődött a visszaszámlálás, a várakozás. Az ünnepi koszorún meggyújtottuk az első gyertyát.

Dj New See

Védőnéninél

Mára volt időpontunk védőnénihez. Fél 1-re.
Tízórai után le is raktam Maszatkát, hogy tudjon egyet még aludni, én meg készülődtem, hogyha felkel, és ebédel, máris mehessünk.
Megfőztem Manó-ebédet, előkészítettem a mi kajánkat, elkészültem, és vártam. És vártam, és vártam. Bezzeg most aludt!
Két órás alvás után, :O már bementem a szobába kicsit zajt kelteni. Szegényem, biztosan összezavartam. :( Nem, hogy örülnék neki, hogy milyen sokáig aludt, minek keltegetem! - gondolhatja.

Védőnéninél szokásosan viselkedett. Barátságosan vigyorgott, babákra, mamákra, még a doktor nénire is, amikor vizsgálta. :) Csak kinnt a váróban az öltözködés ellen ágált. Mert az öltözködés nagyon fájdalmas dolog tud lenni!!! :s

Itthon is nagyon elvoltunk. Mirától kapott kis kockákkal játszottunk. Próbáltam neki tornyot építeni, de nem tudtam olyan gyorsan rakni, amilyen gyorsan ő lerombolta. ;)

Majdnem elfeledkeztem a méretekről!
Szóval: 8330g és ahogy Steve mondaná: 70 centi Kópéság, a maradék -jelen esetben 2 cm- a jóság. :DDD

Az első cipő!

Most, hogy Nóri járni kezdett, ideje volt neki valamilyen lábbelit beszerezni. Meg aztán jön a hideg, és nem lehet "mezítláb" lenni. Tehát nekiindultunk, hogy megvegyük élete első cipellőjét. Mint kiderült, ez nem is olyan egyszerű dolog.
Az csak a kisebbik probléma, hogy méretét nem tudtuk, ezért maradt a próbálgatás. A nagyobbik gond az, hogy az üzletek kizárólag 3 féle cipőt tartanak:

- csúnyát
- drágát
- cipőnek látszó tárgyat. :s

Esetleg kombinálják ezeket. :)
Már-már feladtuk, amikor az egyik üzlet eldugott sarkában megpillantottunk egy igazi kiscipőt.
Méghozzá 2! színben! Mi a csajosabbat választottuk.

Ismerkedés...

Próbaút....

Úgy tűnik, hogy tetszik neki. Legalábbis nem akarja lecibálni a lábáról. :)))

Hétvége

Hétvégén Szerdahelyen voltunk, sajnos apa nélkül, mert az a fránya munka megint közbejött. :(
Nórika felfedezte a bébikompot. Volt otthon egy, még Bence használta, de eddig nem voltam nagy rajongója. A szakkönyvek sem javasolják a használatát, meg hát ne siettessük, a maga tempójában úgyis megtanul járni.
Csakhogy a mama belerakta, Őkelmét meg ki sem lehetett robbantani onnét. Olyan kis akaratos volt, ha kiakartam venni! Már majdnem hisztizett. :O Bezzeg, ha békén hagytam, csak vigyorgott, meg bohóckodott benne! ;) Még játékot is talált ki magának: bebújt (begurult) az asztal alá, és onnét kukuccsozott. Meg gurult szobáról-szobára. Szinte hívogatott, hogy kergetőzzünk. :P De nem ám lassan, babatempóban! Gyorsan, szinte száguldozott! El is neveztem őt Rally-mókusnak. :D
Sokáig nem mókázhatott így, mert délutánra Bence szülinapi "partijára" voltunk hivatalosak. Ott is produkálta magát, vetélkedett a két gyerek, hogy a felnőttek melyikükre figyeljen inkább. :) Ééééédesek voltak!

Édes álom

Így alszik a mi kis tündérkénk. Mindíg édes, de ilyenkor a legangyalibb.

1 kosár csecsemő

Úgy néz ki, házias nő lesz manókából. A mosott ruha teregetésénél segítkezik. Igaz, ez nála egyenlőre kimerül abban, hogy belemászik az üres ruháskosárba. :)

Nóri - Mobil

Nagy hírünk van! Nóri mobil!!

Írhatjuk így is: Nóri-mobil.

Esetleg így: Nórimobil.

A lényeg az, hogy kislányunk megtette első lépéseit az életbe. ( Igaz, még kapaszkodva a bútorokba, emberekbe. :D )

Bababuli 2 hete

Visszaolvasva a blogot, észrevettük, hogy egy fontos beszámoló kimaradt :(
Két hete meglátogatott minket a Horváth-család teljes létszámban. Szegények még azt gondolják, hogy nem volt fontos számunkra ez a találkozó. Pedig DE!!!!
Hosszú időt vártunk már erre az alkalomra, hogy a két kópéság (Mira & Nóri) együtt játszhasson.
Úgy tűnik, szeretik egymás társaságát. Testvériesen megosztoztak a játékokon, még egyforma csörgő is jutott mindegyiküknek. Később megrendezték saját kis "Ki Mit Tud?" - ukat, kúszás, sírás, és ölbenlét kategóriákban. ( Ha egyikük csinált valamit, naná, hogy a másiknak is kellett! :D )
Érdekes dolog, hogy mennyire megtalálják a közös hangot, pedig különbözőek a körülményeik. Miruska sokat van babák - gyerekek között, míg Nórika alig.
Reméljük, még sokat tudnak bandázni, és bízunk benne, hogy most már gyakrabban is! :)

Murphy

Bármit lejegyzek a blogba, ami a szokásokat illeti (konkrétan az alvás) másnap 180 fokos fordulatot vesz az egész. Lehet, lányunknak valami rejtett érzéke van ahhoz, hogyha panaszkodom rövid alvására, másfél - két órát is durmol, de ha megdícsérem, hogy jaj, de jó, megtanult egyedül elaludni, sőt(!), sokat is alszik, akkor meg csak ringatva hajlandó elaludni, s fél óra után felsír. :(

Hiába rakom le, megszeretgetem, puszilgatom, mondom - csicsilni kell, kijövök a szobából, mert mióta felhúzza magát ágyába kapaszkodva, még katasztrofálisabb az elalvás.

Éjszaka sem jobb, csak akkor éjfél tájban kel fel. Vigyorog, mint a tejbetök, Ő! már kialudta magát, indulás játszani!!!! Aha! Meg ahogy azt Nórika elképzeli! Ilyenkor inkább magunkhoz veszem (nincs türelmem újra órákat altatgatni, ringatgatni). Eddig így elaludt közöttünk ringatás nélkül is - gondolom érezte anya, apa melegét, biztonságát. Eddig! Mert lehet, hogy éjszaka már így sem fog aludni. :S

Valami front van baba-alvás terén, vagy nem jó a hold állása?

Vagy csak Nóri olvassa el a bejegyzéseket, és így adja tudtunkra, hogy neki nem lehet parancsolni? :)

Sétálunk, sétálunk...

Kissé megfogyatkoztak a bejegyzéseink, mert rossz időben nem tudtunk semmit sem csinálni, egy jó kiadósat sétálni. Így nagyon örültünk, hogy tegnap végre kisütött a nap. :-) Nyakunkba is vettük a környéket.

Úgy látszik a szép idő mindenkit kicsalogatott, mert egy csomó babakocsis anyukát-nagymamát láttam.

Összefutottunk Ildikóval, és Gergő babával. Együtt sétálgattunk, jó volt egy kicsit beszélgetni más babással is. Nórikánk szokásához híven, 20 perc séta után felébredt, szerencsére lekötötte őt a táj "szépsége" , így nem ébresztette fel Gergőt, aki békésen szunyózott kocsijában. ;)

Lehetetlen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tudom, ezt minden bejegyzésben említhetné mindenki. De akkor is! Hihetetlenül gyorsan telik az idő!! Nórika, ma pont annyi idős, mint amennyi időt pocaklakóként töltött. Kábé. Tehát már megduplázta a velünk töltött idejét.
Fejlődéstörténet helyett szóljon ez a bejegyzés inkább egy "átlagos" napunkról.

• 7:30 - 8 körül ébresztő. Az esetek 99,9 %-ban a szemhéjamat piszkálja, és próbálja kinyitásra bírni. :-) A maradék 0,1 %-ban valamilyen csoda folytán az ágyában maradt, és onnét kiabál fel.

Ilyenkor kótyagosan vonulok a konyhába vizet forralni, lehűteni, tápszert kiadagolni, elkeverni = reggelit készíteni.

• 8 - 8:30 reggeli az ágyban, mint az urak. ( De csak a manónak. )
• 8:30 - 9 a pelenkázás, és öltöztetés rejtelmei - avagy, hogyan tegyünk tisztába egy örökmozgó babust. Mert amikor még pici volt, kezdő anyaként egyszerűbb dolgom volt, mint most. ;-)
• 9 - 10-ig megnézzük a Csak csajok című műsort. ( Ha fiam született volna, vele mit néznék? )
• 10 - 10:30 tízórai - általában túró vagy joghurt gyümivel.
• 10:30 - 11 bevetem a gonoszságot, megkeményítem a szívem ;( Indul a hadjárat alvás terén. Mármint tanulja meg, hogy egyedül is lehet aludni. Legalábbis próbálkozzon.

Rossz esetben 20 percet , jó esetben egy órát, legjobb esetben másfél órát alszik. Ha nagyon meglep, akkor 2 órát, :-0 de többet még sohasem aludt napközben. :-(

• 12:30 - 13 ebéd - zöldség husival. Mostanában reszelt sajttal is dúsítom, Nórikának nagy kedvence lett.

Ebéd után mászunk a szőnyegen, vagy játék a járókában, ahol egyébként ma először állt fel egyedül!

• 15 - 16 séta. Néha szokott aludni még ilyenkor, de már inkább a környéket figyeli.
• 16:30 - 17 uzsi : kekszes gyümipép.
• 17 - 18 bemelegítjük a szobát, majd jöhet a meztelenkedés, hancúrozás.
• 18 - 18:30 pancsi, azaz a fürdő elúsztatása.

...utána szárítkozás, masszás

• 19:30 - vacsi az ágyban -> tej.
• 20 - alvás - altatás már kézben. Ilyenkor már túl fáradt ahhoz, hogy egyedül aludjon el.
• ....és elkezdődik az éjszakai műszak. kb. fél óránként felváltva megyünk be hozzá. Hol kiesett a cumi, hol szomjas. Hol megizzadt, hol meg fázik. Hol betakargatni kell, hol meg ki.

Aztán egyszercsak már nem nyöszörög, hanem mélyen alszik. De mire ide eljutunk már 10 óra.

Ezt a "rendet" próbáljuk tartani, ami persze mindig borul, ha kimozdulunk valamerre.

Nórika élőben, először

" Hol élsz te, dobozban? "

A kérdésre a válasz: Igen. Legalábbis az első hét egy részében.

Történt ugyanis, hogy manóka besárgult. Sajnos olyan mértékben, hogy inkubátorba tették, kék fény alá.

Lehet, hogy azért lett túl sárga, mert három héttel korában született? Igazából csak találgatni lehet. Így persze ugrott a " gyors szülés, gyors távozás a kórházból " elképzelés. Majdnem egy hétig ott voltunk. Ebből Nóri 3-4 napot töltött a " dobozban ".

Persze látogatók voltak: Jöttek a péri mamáék Lackóval ( ők többször is ), későbbi keresztanya Bencikével, Anita Lottikával, Lidi Judittal, Nóriék Fannikával, és Antus kolléganői közül páran.

Persze vannak, akik azt mondják, jobb a kórházban békén hagyni a babát és a mamát. Lehet, hogy így van. Első nap mi sem kívántunk senkit, de mivel könnyű szülés volt, másnap már örültük a látogatóknak. Részemről én végigdolgoztam a hetet - úgysincsenek még otthol alapon -, ám minden nap átlógtam hozzájuk. A délutánokat és az estéket - fél éjszakákat pedig ott töltöttem velük. ( Ilyen szempontból jó munkahelyem van. )

Maszatka ezekben a napokban főként aludt és evett. Azt a kevés időt, amit ébren volt, a világra való csodálkozással töltöte.

Blog-díj

Kaptunk egy blog-díjat Éváéktól! :0

Nekünk ez többet ér, mint másnak az Oscar! S ha már hála, meg Oscar, akkor köszönetet mondunk:

• - Nórikának,

hogy megszületett,

hogy egy éééédes babóca (csak anya türelmetlen néha :))

• - Tamásnak,

aki bíztatta Stevét a blogolásra.(igaz, első blogunk befuccsolt)

• - Vicának, zAnyának, zApának, Lolinak

a jó sztorikért.

• - nem utolsó sorban Évának

aki gondolt ránk.

• - és minden ismerős és ismeretlen olvasónknak

aki miatt érdemes tovább folytatni.

Bár a ránk eső részét sajnos nem tudjuk teljesíteni, mivel további 7 embert nem ismerünk, aki nem kapott volna még. :(

Együtt

Ezen a hétvégén Steve végre kipihenhette sok hetes fáradalmait. Igaz, most is mentünk Pérre, de a temető-látogatás az más.

Szeretem a temetőket, olyan misztikusak. De főleg most, amikor még az elhanyagolt sírokat is szépen "feldíszítik" (tudom, egy sír igazából nem lehet szép.), amikor az emberek halottaikról elmélkednek, amikor fényárban úszik minden.

A nagy keresztnél, gyújtottunk egy-egy mécsest nagyszüleimért is. Ilyenkor irigylem azokat a kismanókat, akik ismerhetik dédijüket. :(

A vasárnapi nap csak a miénk volt. Főztünk, pihentünk, beszélgettünk, és figyeltük e kis-nagy Kópé ügyködéseit. :)

Megkóstolta a főztünket..... ;)

Most először fedezte fel a pakolás örömét. ;)
Így kezdte......

......s így fejezte be.


Este, misére menet elaludt a kenguruban, átaludta a misét. Bezzeg itthon fent kukorékolt este 10-ig!