Szeretem a temetőket, olyan misztikusak. De főleg most, amikor még az elhanyagolt sírokat is szépen "feldíszítik" (tudom, egy sír igazából nem lehet szép.), amikor az emberek halottaikról elmélkednek, amikor fényárban úszik minden.
A nagy keresztnél, gyújtottunk egy-egy mécsest nagyszüleimért is. Ilyenkor irigylem azokat a kismanókat, akik ismerhetik dédijüket. :(
A vasárnapi nap csak a miénk volt. Főztünk, pihentünk, beszélgettünk, és figyeltük e kis-nagy Kópé ügyködéseit. :)
Megkóstolta a főztünket..... ;)
Most először fedezte fel a pakolás örömét. ;)
Így kezdte......
......s így fejezte be.
Este, misére menet elaludt a kenguruban, átaludta a misét. Bezzeg itthon fent kukorékolt este 10-ig!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése