Szenteste

Elérkezett az este, mire négy héten át ( s talán régebben is ) vártunk. A szobát elárasztotta a fenyő és az égő gyertyák illata. A lakást karácsonyi dallamok töltötték be. A konyha is ünnepi díszbe öltözött és finom illatokkal csalogatott minket. Ünneplő ruhában ültünk asztalhoz mi hárman, hogy elfogyasszuk az első, igazi családi karácsonyi vacsoránkat.
Míg mi a finom hallal voltunk elfoglalva, a Jézuska a fa alá tette az ajándékokat. (  Persze nem mindet, mert kellett neki mennie Szerdahelyre és Pérre is. ) Ezért a vacsora után megnéztük, ki mit kapott. Nórit elsőre nem is az ajándékai érdekelték, hanem a szaloncukrok és mogyorók a fa alatti dobozban. ( Jövőre egyszerűbb lesz az ajándékozás, mert annyira lelkesedett a földimogyoróért, hogy azt kap egy zsákkal :D ) Szinte úgy kellett elvonszolni a doboztól a saját ajándékaihoz.
Először szétdúlta az ajándékokat és megtépázta a díszeket. Azután a könyveket megnézegette, de a tanulókutyussal eleinte kissé bátortalanul viselkedett. Mikor megmutogattuk neki, hogy hogyan kell vele játszani; előbb óvatosan, majd egyre bátrabban ismerkedett vele.
Nemcsak a picinek hozott ajándékot a Jézuska, hanem nekünk is. Mi mégis betoltuk Nórit a fa alá, mert nekünk Ő a legnagyobb és legcsodálatosabb ajándék.
Nemcsak karácsonykor, hanem minden pillanatban.