Téli séta

Úgy éreztük, erősíteni kell Nóri és a hó kapcsolatát, ezért - és mert szép idő volt - tettünk egy nagy sétát a belvárosban. Felsétáltunk a székesegyházhoz, majd megnéztük a szépülő Széchenyi-teret. Manókának tetszett a fehérbe öltözött város, a sok ismerős és ismeretlen látnivaló.

Az első szánkózás

Múltkor, mikor otthon voltunk kipróbáltuk a szánkózást.

Délelőtt voltunk kinn, még az alvás előtt, úgyhogy annyira nem repesett az ötletemért, hogy szánkózzon a gyerek.

Aztán okos enged alapon ráállt a dologra, de az már végképp betette a kaput, hogy Bence - unokatesó eltakarta a kilátást. Egyedül próbálva inkább tetszett neki.

Mivel az idő sem volt az a tipikus szánkózásra alkalmas, így gyorsan bementünk melegedni. Viszont utána Nóri egyből bevágta a szundit. :)

Rejtekhely

Nóribaba a napokban felfedezte magának a szekrényt. A fiókjaival ( pontosabban a fiókok tartalmával ) eddig is meghitt kapcsolatot ápolt, és persze az ajtókon lévő tükrök is gondosan őrizték a praclijai lenyomatát. Most azonban megismerkedett a belső térrel is. Kezdetnek kiszórt néhány ruhát, majd elfoglalta a szabad teret :)

Hóangyalka

Újra egy befejezés jön.
Eddig valahogy elmaradtak a beszámolók Nóri és a hó kapcsolatáról. Igazság szerint lassan most is elolvad. Viszont amikor még esett, kivittük manót, hogy mit szól hozzá. Először kissé megilletődött, de azután kezdett megbarátkozni a hideg fehérséggel. A végén még hóangyalkát is csinált - igaz, némi segítséggel ;)

Véradás

Most látom, vannak befejezetlen írások. Hajrá!

Voltam vért adni Péren. Manóka addig a nagyszülőknél volt. Míg a székben feküdtem, elgondolkozam. Pár évvel ezelőtt jöttem ide először, azóta pedig már a harminchatodikat pipálhatom ki. Jó érzés tudni, hogy valahol valakit talán az én vérem ment meg. Azt hiszem, ha maszatka betölti a 18-at, szorgalmazni fogom neki is a véradást. Persze az ő döntése lesz, hogy akarja-e majd. Mindenesetre remélem, hogy én még akkor is tudok majd vért adni.

Baba vs. gyerek

A múltkor kaptam valami babás emilt, hogy mikortól van vége a baba kornak, és hol kezdődik a kisgyerekség.
Nos, azt hiszem Nórival átléptünk a gyerekkorba. Mert:

• hisztizni kezdett. Lefekszik a földre, rugdalózik a lábaival, és sír. Hiába hívom, rám se hederít. Azt szeretné, ha fölvenném. Követelőzik. :((((
• bosszankodik, ha játék közben valami nem sikerül. Eldobálja a játékot, és elmegy a kedve még a játszástól is. Azt hiszem türelmességet apától kellett volna örökölnie. :)
• már csak egyszer alszik naponta. 2-2 és fél órát. Lekopogom!!!!! Ha nincs meg a napi alvása nagyon kis bolond tud lenni. :) Alváshoz kell igazítani a programokat, mert máshol nem alszik délután. :(
• nyugton már nem tud maradni, rögtön felfedezőútra indul. Vasárnapi misén megpróbáltam lerakni, nyomban elmászott a padok alatt. Két sorral mögöttünk csíptük el. :DDDD
• állandóan nemet kell neki mondani. Mintha csak a rosszaságon törné a fejét: a virágföldet két marékkal lapátolja a szőnyegre, egy marékkal a szájába. :O Imádja be, s kivágni az ajtókat.
• mindent tud. Hogy hol a lámpa, a tik-tak, a játék, a babakocsi, a villanykapcsolót, a csapokat hogyan kell használni, pedig nem is tanítjuk ezeket. :)
• utánoz mindent. A játék nem érdekli, de az élet dolgai igen. Tolja a porszívót utánam, kirakodik a mosógépből, teregetésnél rázza a ruhákat, az ágyazásnál megpaskolja a párnákat.
• a kanállal próbálkozik önállóan enni. 
• szókincse: ana, ata, ott a
• ami a babakorból megmaradt az az éjszakai milliószori felkelése. :( Bár Steve szerint ezen sincs mit csodálkozni, mivel a Nóra név jelentése : Isten az én világosságom - ő a világosságot keresi éjjel is. :DDD
• ja, és méretében sem babás már.

11 hónaposan kinőttünk a babakorból. Kicsit sajnálom, hogy vége lett. Most már vár reánk egy új kor, a maga szépségeivel, és nehézségeivel.

Mira nálunk

Múlt pénteken ismét nálunk járt Mira. :)
Az úgy volt, hogy Vica fogorvoshoz ment, Tamás pedig az időre felugrott hozzánk.
Naggyon éédesek voltak a manók.
Mira megmutatta, hogy hol a karácsonyfa, meg azt is hogyan tud mászni. És nagyon ügyes kiscsaj. :D
Nóri, szokásához híven nem ült meg a popóján, hanem ide-oda mászott. Ha eszébe jutott, odament Mirushoz, kivette a kezéből a játékot, :( majd mászott tovább.

Múltkor Vandának sem engedte, pedig előtte nem is érdeklik a játékok. Gondolom kezd kinőni ezekből a babás cuccokból. Majd fokozatosan le kell cserélni a játékait gyerekesebbre. Hiába na, aki lassan egyéves lesz, az már ne csörgőzzön! :)

De remélem ez a játék féltés a korral jár, nem szeretném, ha irigy lenne. :S Többet kellene pajtások közt lennie, akkor talán megszokná, hogy más is játszik ugyanazzal a játékkal, nemcsak ő.
Baba-mama klubról nem tudok, ami meg van itt közelben csiribiri, arra csak 1 évestől lehet vinni, akkor is csak ha már önállóan jár. :(((((Szóval maradok neki társaságnak én.

Na, de vissza Mirához, aki tündéri, mert a Nóri-hurrikánt tűrte. Néha - néha odamásztak egymáshoz, megsimizték - na jó, nem volt az simi, csak meglapogatták egymást, aztán ki-ki ment a maga útjára.

Aztán Vica végzett, Tamás elment érte, Mira meg nálunk maradt. Ekkor kissé megijedtem! :O Ő még soha nem volt úgy velünk, hogy ne lett volna a környékén minimum egy mama, vagy papa! Mert mi van, ha elkezd sírni? Egy anya-hiányos gyereknek aztán hiába adok én cumit.
De Mira hősiesen viselkedett, még ha érezte is rajtam a bizonytalanságot, akkor sem mutatta, hanem inkább ránk vigyorgott. :DDDD
Szóval Mirus ééédes volt, és ezúton üzenem, hogy máskor is szívesen vigyázunk rá.( Már ha ránk merik bízni.)
Mikor pedig megjöttek, öröm volt nézni, ahogy szinte repül anyja kezébe!
Ja, Nóri beült az ajtó elé, és várta mikor jönnek vissza. :) Mivel 10 másodpercen belül nem jöttek, így megunta a várakozást. :)
Este, az ágyban, Steve megkérdezte:
- Na még mindig vágysz ikrekre?
- Háááát!
:DDDDDDDD

Nóri vadasan

Mint arról már volt szó, Nóri egy kis éhenkórász. A kajáért bármire képes.

Történt a napokban, hogy üveges bébiételt kapott. Valami marha vadasan nevű alkotás volt. Babusnak ez nagyon ízlett, így elhatároztuk, hogy házilag is készítünk neki.

Így is lett, csak nem marhából, hanem csirkemellből kapta. Szóval elkészült a kaja, leturmixolva, kistálba, ahogy az kell. Maszatkát be az etetőszékbe, tőle a hamit tisztes távolba az asztalra tettük, majd bementünk a szobába összerakni a játékait, míg az ebédje kicsit meghűl ( bár nem volt forró ). Úgy öt perc múlva visszamentünk, s láss csodát: Bobek békésen ült a székében, és eszegette a vadast a kis praclijával!!! A kistál előtte felborítva, némi étel szétkenve a székén, a kezén, a pofiján és a ruháján. Azt nem vettük ugyanis figyelembe, hogy az etetőszékből eléri a bambusz tányéralátétet, aminek a túlsó felén parkolt a kistálja :)

Mamaköszöntő

Péri mama janár hetedikén született, jópár évvel ezelőtt. Hatodikán ezért elmentünk Pérre, hogy felköszöntsük. A csomagot Nórika adta át, mint megbízott kézbesítő. ( Na jó, azért mi is segítettünk fogni neki. )
Ami azt illeti, sokal jobban örült az unokájának, mint az ajándékoknak. Pedig bónuszként még Lackó is megköszöntötte.

Gergő-világ élőben

Ma végre meglátogattuk kisGergőt, Ildikó és Gabi kisfiát. Nem hivatalosan már találkoztunk vele, mikor babát sétáltattunk együtt :)
Gergő tündéri baba. Olyan kis édes, picike manó! Nagyon barátságos volt velünk, mosolygott ránk :D
Míg mi a kicsivel ismerkedtünk, Nóri felfedezte a lakásukat. A játékok nem igazán érdekelték, inkább a karácsonyfát kezdte terrorizálni. Később megismerkedett a csöppséggel is.

Vanda baba

Az év második napján vendégeink érkeztek. Unokatestvéremék hozták el a kislányukat megmutatni. Bár a baba már hét hónapos múlt, eddíg sajnos nem volt alkalom a találkozóra.

Délelőtt érkeztek, és egyből összeengedtük a csajokat. Szerencsére Vanda is olyan barátságos mindenkivel, mint Nóri, így gyorsan megbarátkoztak. Az egész napot végigjátszották, mi pedig megbeszéltük, hogy gyakrabban összehozunk találkozókat.

Vanda

Nóri Vandát vigasztalja

Különös szilveszter...

...táncol egy hóember". Azaz táncolt volna, ha lett volna hó :( De nemhogy hó nem volt, de még Steve sem szilveszterezett velünk. Éjszakás volt, mi meg ketten mulattunk Nórival. A mulatság az ő részéről  kimerült a pancsiban és a vacsiban. Utána bealudt.
Azt hittem, éjjel majd felébred, ahogy néha szokott, és koccinthatunk éjfélkor. Persze ő teával :D
De neeem, most bezzeg átaludta az éjszakát. Nem baj, majd jövére/idén hármasban jobb lesz :)

Sikerült...

...véghezvinni, amit kitaláltam. A tervem ugyanis az volt, hogy decemberben írodjon legalább annyi bejegyzés, amennyi nap van. Szóval ezt sikerült betartani.
Bár elvileg a bejegyzések nagy része az én nevem alatt fut, de nagyon sokat segített Steve is. Főleg, amikor alkotói válságban voltam. :P
Reméljük, januárban is tudjuk tartani az elvártakat.