Mira nálunk

Múlt pénteken ismét nálunk járt Mira. :)
Az úgy volt, hogy Vica fogorvoshoz ment, Tamás pedig az időre felugrott hozzánk.
Naggyon éédesek voltak a manók.
Mira megmutatta, hogy hol a karácsonyfa, meg azt is hogyan tud mászni. És nagyon ügyes kiscsaj. :D
Nóri, szokásához híven nem ült meg a popóján, hanem ide-oda mászott. Ha eszébe jutott, odament Mirushoz, kivette a kezéből a játékot, :( majd mászott tovább.

Múltkor Vandának sem engedte, pedig előtte nem is érdeklik a játékok. Gondolom kezd kinőni ezekből a babás cuccokból. Majd fokozatosan le kell cserélni a játékait gyerekesebbre. Hiába na, aki lassan egyéves lesz, az már ne csörgőzzön! :)

De remélem ez a játék féltés a korral jár, nem szeretném, ha irigy lenne. :S Többet kellene pajtások közt lennie, akkor talán megszokná, hogy más is játszik ugyanazzal a játékkal, nemcsak ő.
Baba-mama klubról nem tudok, ami meg van itt közelben csiribiri, arra csak 1 évestől lehet vinni, akkor is csak ha már önállóan jár. :(((((Szóval maradok neki társaságnak én.

Na, de vissza Mirához, aki tündéri, mert a Nóri-hurrikánt tűrte. Néha - néha odamásztak egymáshoz, megsimizték - na jó, nem volt az simi, csak meglapogatták egymást, aztán ki-ki ment a maga útjára.

Aztán Vica végzett, Tamás elment érte, Mira meg nálunk maradt. Ekkor kissé megijedtem! :O Ő még soha nem volt úgy velünk, hogy ne lett volna a környékén minimum egy mama, vagy papa! Mert mi van, ha elkezd sírni? Egy anya-hiányos gyereknek aztán hiába adok én cumit.
De Mira hősiesen viselkedett, még ha érezte is rajtam a bizonytalanságot, akkor sem mutatta, hanem inkább ránk vigyorgott. :DDDD
Szóval Mirus ééédes volt, és ezúton üzenem, hogy máskor is szívesen vigyázunk rá.( Már ha ránk merik bízni.)
Mikor pedig megjöttek, öröm volt nézni, ahogy szinte repül anyja kezébe!
Ja, Nóri beült az ajtó elé, és várta mikor jönnek vissza. :) Mivel 10 másodpercen belül nem jöttek, így megunta a várakozást. :)
Este, az ágyban, Steve megkérdezte:
- Na még mindig vágysz ikrekre?
- Háááát!
:DDDDDDDD