2010. február 10., szerda

Szülinapodra

Személyesen egy éve találkoztunk először. Három héttel azelőtt, mikorra meg volt beszélve. Egy csodás hétfő reggelen, negyed tízkor. Emlékszem, így köszöntöttelek: " Hát szia! " Kicsit béna első szavak, de túl meghatott voltam. Elkísértelek a szomszéd szobába, ahol felírták az adataid, kaptál új ruhát, majd magunkra hagytak. Én csak a már említett két szót ismételgettem, Te pedig csak néztél érdeklődőn. Később hozzád érhettem... Egész nap a fejedet melengettem a leheletemmel, mert a megszokott melegedet akartam pótolni...
Délután magatokra hagytalak benneteket. Este visszamentem, Te nem voltál ott, mert fürdettek. Jött a nővérke, hogy meg kell etetni Nórit. Hirtelen nem tudtam, mit akar... Hiába, hozzá kellett szokni, hogy van egy lányom.
Szerencsére gyorsan ment.
Boldog vagyok, hogy Te itt vagy, és hogy te Te vagy. Sokkal csodálatosabb lettél, mint azt vártuk. Mára nagyszerű, okos és ügyes kis emberke lettél.
Tudod, sokmindent rosszul csináltam életemben, és kevés dolog sikerült. De boldog vagyok, mert elmondhatom, hogy egy igazán jó döntés és siker van: TE. Tudom, és tudtam már az első pillanatban: Örökké szeretni foglak, és bármi is történjen, mindíg ott leszek neked, hogy óvjalak, védjelek és szeresselek.

"Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek,
S csak annyit ér az életem
Amennyi boldogságot adsz nekem."

/ Johann Wolfgang Von Goethe /

Nagyon szeretlek kicsi Nórikám. Boldog első szülinapot kívánok!

Apa

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése