Hihetetlennek tűnik, hogy pár hónap, s már iskolába megy, hiszen mintha tegnap lett volna, hogy pici babaként először a karjainkba vettük... Pedig már több, mint hat éve volt.
Öröm volt nézni, ahogy szerepelt a kis műsorban, amit előadtak. Jó volt hallani a versikét, amivel az ovitól búcsúzott. Hol van már az a kis apróság, aki a kisszéken ülve sírdogálással töltötte az első ovis heteit, egyik kezében a maciját szorongatva, a másikban meg egy fényképet anyáról és apáról. Elmúlt, messze már... Megnőtt a kicsikénk.
A nagy napra felvette új ruhácskáját, új cipőjét, s elment a fodrász nénihez is, hogy ő legyen a legszebb. Így is lett, nekünk ő volt a legszebb :)
Az ünnepség egyszerre volt szép és megható. A csoportból csak heten mennek iskolába, s közülük is csak két lány van. A csoport többi tagja elbúcsúztatta őket, s a végén közösen elbúcsúztatták szeretett dadus nénijüket is, kinek ők voltak az utolsó csoportja, mivel nyártól már nyugdíjas lesz.
Az ünnepségen ott voltunk minden, és még Aranka mama és Öcsi papa is. Nórika kapott virágot Banditól, papáéktól és persze apáéktól is. Mint az igazi nagy ballagók :)
A műsor
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése