Andriska megtalálta a hangját. Egyre többet gőgicsél. Rázendít csak úgy magának, gőgicsél a kezeinek és a játékoknak, amiket lát. A vele foglalkozó emberekkel pedig mintha beszélgetne: ha lát minket és beszélünk hozzá, gőgicsél ő is.
Sőt, este, mikor meglátta a cumisüvegét az apjánál, olyan méltatlankodó gagyogást rendezett, hogy még a másik szobába is behallatszott.
2011. június 15., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése