Szerdahelyen

A hétvégét Szerdahelyen Emi mamánál és Anti papánál töltöttük. Mivel ők ritkábban látják Nórikát, ezek a hétvégék mindig mozgalmasabbak.

Péntek délután felpakoklva, "mindenamiBobekunknakkellhet"elindultunk. A nagy izgalom hatására rögtön be is vágta a szundit, s mire felpillantott, már ebadta unokatesója(Bence) nyúzta őt. E sokkhatásra eltört a mécses , és egész hétvégén sanda szemekkel bámult bántalmazójára.

Másnap meglepve mindenkit, miután elpanaszoltam Nórika alvási szokásait, aludt 2! órát, felkelt, megkóstolta a mama féle krumplifőzeléket, és újra két órát aludt. Szüleim és nővéreim pedig nem értették, miért is panaszkodok erre a kis angyalkára. Az érintett pedig nagy kópésan rám vigyorgott. :D (Lehet, hogy a mamák tudnak valamit?)
A rokoni látogatások így elmaradtak, helyette az udvaron ismerkedtünk meg Buksival, (akinek az ugatását mindig élénken hallgatja az ágyból),valamint tyúkokkal és nyuszikkal.

A vasárnapi misét számára a harangok zúgása és papunk éneklése tette emlékezetessé -ugyanis általában átalussza.
Délután, kipihenten már Bencével is megbékélt, akinek századszor is el kellett magyarázni, hogy anyukájában növekvő kistesója sem lesz Nórikánál játékosabb.
Mama és papa könnyes búcsúja után, kicsit szomorúan jöttünk vissza, de itthon meglátva az ismerős játékait és kiságyát boldgan fúrta bele párnájába kis buksiját.