Szerda

Reggel Steve puszija ébresztett bennünket, aki akkor jött meg a munkából.
Délelőtt Nórival közösen pakoltuk össze a holmikat. Én be, ő ki. ;) Ebéd után könnyes búcsút vettünk Apától, és szomorúan konstatáltuk, hogy hirtelen nem betegedett meg :P, így nem jöhetett velünk. :(

Nóci általában szeret autózni, utazni, de kicsit lefárasztott, mert az odaúton elénekeltem a 3 mese-zene cd teljes repertoárját, hogy eltereljem a figyelmét.

Délután bementem a tesómhoz a kórházba. Nóri észre sem vette, hogy lepasszoltam a mamához. Már el is felejtettem a szerdahelyi kórház szagát - terjeng a formalin. :S

Marcika nagyon picike. Annyira hihetetlen, hogy egy éve még Nóri volt ekkorka, most meg kész " hiszti-kupac". :)

Bocs a kép minőségéért, de a mamákat és babákat egy üvegablak választja el a látogatóktól. ( A győri kórház ehhez képest galambház. )

Este Nóri hamar elaludt, de nem csodálkozom, mert az új környezet mindig jobban lefárasztja.

A második

Mivel jól sikerült az első séta odakint, a második hónap a környék megismerésével telt. Sokat sétáltunk a manónkkal és az ő vadiúj babakocsijával ( igen, csak ekkorra vettük meg neki ) a környező utcákon. Új látogatónk e hónapban négy fő volt: elsőnek barátunk, Pap Gábor érkezett. Olyan volt, mint Dávid és Góliát ( megszemélyesítők: Nóri a maga 55 centijével, és Gábor diszkrét 2 méterével ), csak nem végződött olyan csúnyán :) A második Kiss Attila nevű exkollégám volt, a harmadik helyen pedig ketten osztoztak, aZanya és aZapa ( polgári nevükön Ildi és Kolly ).

Maszatka kezdett megbarátkozni a vízzel, ugyanis először nagy ellenségek voltak. Már jóval többet volt ébren és próbálgatta fejleszteni a képességeit. Öltögette a nyelvét, integetett, próbált hason buksit emelni, pocira fordulni ( csak az oldaláig ment ), kezdte megfogni a tárgyakat és megjelent az első mosolyféleség is.

 

Az első baleset

 Nórika 13 hónapos korára tanult meg önállóan járni. Vagyis hosszabb távokat megtenni, szoba egyik végéből a másikba. Fokozatosan bővítette repertoárját, míg végül szobáról szobára halad. Annyira rákapott az ízére, hogy már csak akkor mászik, ha fel akar kapaszkodni, mert felállni még nem tud.

Nagyon óvatosan jár, ha nem biztos magában, inkább popóra tottyan. Ezért is csodálkozom, hogy megtörtént vele élete első balesete. :(
A hétvégén Szerdahelyen voltunk. Természetesen ott is be kell mutatni a tudományt! Kacarászva járkált ide-oda. Csak mamára és papára figyelt, hogy milyen reakciót vált ki belőlük. Aztán meg előre esett, fejét a radiátor élébe ütve. ;(  Volt nagy sírás!

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy manapság mennyire féltve van egy gyerek. Kutacsvédő bukósisak, szuperzárak: konnektorok, fiókok, ajtók, meg, még ki tudja mire. Hol marad a gyerek pakolási vágya? Élje ki minden vágyát játékokban? Hiszen az élet több mindenre megtanítja!

Gyerekkoromban eszembe sem jutott konnektorba nyúlni, és szüleim sem kerekítették le bútoraikat 4 gyerek kedvéért. Ott voltak mellettünk, és ha pakolni akartunk, hát engedték. Veszélyes tárgyakat meg nem gyerek magasságban helyeztek el.

Félreértés ne essék, nem ültetem Nórit konnektor elé, csak hagyom, hadd fedezze fel a világot. A totyogókor az esések korszaka is. Nem lehet kivédeni az összes balesetet. Ha meg megtörténik, ott vagyunk mellette. Letöröljük a könnyeket, vigasztaló puszikat adunk, s már szalad is tovább.
 

Megérkezett

                          Megszületett második keresztfiunk: Farkas Márton - Marcika!
                                                             3000g, és 50 cm.
                                                               Gratulálunk!

Holnap megyek Szerdahelyre, mert mi fogunk Nórival vigyázni Bencére. Kíváncsi vagyok milyen lesz, mert ennyit még nem volt velem Bence.
Rajong értünk, Stevenek jobban szót fogad, mint saját apjának, vagy anyjának, csak 2 gyerekkel jó móka lesz....

Látogatóban Fehérváron

Múlt hétvégén régi ígéretet beváltva végre elmentünk Székesfehérvárra.
Nórika az odavezető út egy részét átaludta, ennek később nagy hasznát vette a játék során. Eredeti célunkat követve meglátogattuk unokatestvérem ( szintén Lackó ) kislányát, Vandát. Mivel egy lakásban laknak, így találkozhattunk az Ozsgyán család idősebb tagjaival, Marival és Lacival is. Ők Lackó szülei. Nórika és Vanda gyorsan egymásra hangolódtak, és aranyosan eljátszottak együtt. Vanda anyukájával, Zsuzsával felfújtuk a kicsiknek a légvárat, és a gyerkőcök élvezettel mászkáltak benne.

Később csatlakozott hozzánk másik unokatestvérem, Ildi is. Manóka az elmúlt szülinapra való tekintettel kapott ajándékokat mindenkitől ( sok ruha és pénz ).

Délután még átautóztunk a város másik felébe a harmadik unokatestvéremhez, Istvánhoz és családjához is. mivel összeségében jó hosszan elidőztünk, kilenc óra körül értünk haza. Kisnyúl hősiesen ébren töltötte az egész utat!

A végére hagytam az aznapi kedvenc képemet. Hát nem édes?

Egy hónap

Igen igen, újra az emlékeké a blog. Eredetileg úgy terveztem, hogy mikorra Manó egy éves lesz, el fogom mesélni a kimaradt első fél évét. Na persze. Nem igazán jött össze. Remélem, legkésőbb eme blog első szülinapjára sikerül :)
Na akkor a folytatás.
Bobek két hetes koránál tartottunk. Lassan összeszoktunk, és boldogan éltük a mindennapokat. Vártuk, hogy Maszatka egy hónapos legyen. Látogatóink voltak: Emi és Bence; Szerdahelyi Mama és Papa; Juditka, Lidi és Csabika; Lackó. Péri Mama és Papa rendszeresen jöttek, segítettek, elláttak minden jóval minket.
Kisbabánk lassan hozzánk és a környezetéhez szokott. Az egyhónapos "jubileumát" azzal ünnepeltük, hogy kivittük sétálni, mivel nagyon szép időb volt. Szegénykémre picit nagy is volt a ruha, jól be is csomagoltuk, úgyhogy olyan kis plüssmaciszerű lett.

Nagyon tetszett neki, főleg a fák lettek nagy barátai ( ez azóta is tart ). Nem tudom, mi ragadhatta meg, mert szerintem egy egy hónapos annyira még nem lát el olyan magasra, ahol a lomb kezdődik. Ez egyenlőre az Ő titka :)

Rejtekhelyek

Konyha:

- etetőszék kosara
- szekrények
- asztal alatt

Fürdőszoba:

- mosógép
- polcok
- kád

Nappali:

- ajtó mögött
- heverő, járóka és asztal alatt
- újságos álvány és kosár

Azt hiszem minden helyet leellenőriztem, játékmentesek. :) Bár lehet, holnap egy újabb rejtekhelyet fedez fel ez a kis kópé, ahová el lehet valamit dugni. :D

Az elmúlt hetek képekben

13

Íme a szokásos beszámoló Nóri fejlődéséről.

evés
Vacsira iszik még tejet, védőnéni tanácsára visszaálltunk tápszerre tej helyett. Ezen kívül, szinte mindent megeszik. És állandóan. :) Hiába tömi meg pocakját, ha látja, hogy valaki eszik mellette, rögtön kunyizik pár falatot. Mint akinek nem adnak enni. :D

A kenyér falatokat önállóan eszegeti. Bármilyen kicsi katonát adok neki, azt is ketté tépi. :)
Ha nagyon éhes, nincs türelme kanalazgatni, de ha már van a pociban valami, szívesen, és egyre ügyesebben használja a kanalat.

Kicsit még finomítani kell a stílusán, mert ha nem kéri az ebédjét, kanállal, vagy tenyérrel belecsap a táljába. :)
A kenyeret csak lemorzsolja, ha nem kéri. (Élvezet utána takarítani.)

Bármikor, bármekkora mennyiségben jöhet a kedvenc Kukac. ( Kukacok amúgy is nagy kedvencek a körében. Pelusai közül mindig a kukacosat választja ki, plüss kukacot is szereti gyömöszölni. :D)

alvás
A fogai miatt volt pár cudar éjszakánk, szerencsére ez már a múlté. Este már egyedül alszik el :O, sikerült megtanítani! :))))
Végre beállt a délutáni alvás is, másfél - két órásra, szintén egyedül. ( A viszontagságokról majd később. )
Éjszakákat már végigaludná, de mindig megébred, ha megyünk mi is aludni. Szerencsés volna már neki is a külön szoba.

mozgás
Szülinapjára kapott járássegítő sokat használt a mozgásának, mindenkinek csak ajánlani tudom. Nagyon örül az önállóságának, mégis biztonságot ad, hogy van miben kapaszkodni. Ennek köszönhetően, tanult meg mérhető távolságokat is egyedül totyogni.

Délutáni sétáink során is kell módot találni, hogy tolhassa kicsit a kocsiját. Ha nem visszük magunkkal a babakocsit, kezünkbe kapaszkodva is szívesen totyog.

játék
A pakolás még mindig a kedvence. Sorra szedegeti le a polcról a dvd-ket. A távirányítót is szereti kezelni. Megnyom valamit rajta, és figyeli a képernyőt, hogy mi változik. ( Szegénynek nem változik semmi, mert egy kiszuperált darabot kapott. :) )
Egyre jobb már vele játszani. Mindig kitalál valami huncutságot, amin csak nagyokat lesünk. :)
Szereti a mackókat megetetni, tologatni az autókat, tornyot rombolni, fapuzzle - val játszani, könyvet lapozni.
Lapozgatóit hozza, beül az ölembe, elterül, mintha fotelben lenne, és várja a mesét. :)
Játék után jön hízelegni. Nagyon bújós, hízelgős lett az utóbbi időben. ;)

Beszéde is fejlődik. Utánoz mindent, néha sikeül ugyanazt kimondania. Önmagától ezeket mondja:
utó - autó
annanna - anya
ádut - eldőlt (arra mondja, ha ő elesett )
pha - apa


Még mindig imádok vele minden percet eltölteni. :)

Az elmúlt hét eseményei

   Eléggé megfogyatkoztak a bejegyzéseink az elmúlt hetekben, pedig nálunk még az internet sem rosszalkodik. Csak ha rossz volt az idő, bennt próbáltuk elütni az időt, ha meg jó időt fogtunk ki, igyekeztünk kihasználni. Sokat sétáltunk, és hintáztunk.

A bennti tevékenységeinket sokszor megzavarta a fránya fogak növesztése, de bejelenthetjük hivatalosan is, hogy Nóri két fogúból, négy fogúvá nőtte magát. :)( Természetesen egyszerre növesztette ki őket, nehogy már szusszanni tudjunk. )

Szóval a múlt héten meglátogatott bennünket Emi mama, Bence, és Körianyu. Nagyon örültünk nekik, mert már régen láttuk őket. ( A szülinapozás óta nem voltunk Szerdahelyen. :( ) A sok finomság mellett hozták Nóri nagy kedvencét - A sós kukacot! :D

Aztán sok - sok lakást kellett néznünk, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbbet Aranka mamáék számára. Ők szombat óta ugyanis, győriek lettek.

A hétvégét pedig végre Szerdahelyen tölthettük, igaz Steve csak később csatlakozott hozzánk. Nórikát körbe zsongták nagynénik, és nagybácsik hada. Bár azt kissé zokon vette, hogy másfél órára Körianyura bíztuk.

Megígérjük, hogy ilyen hosszú szünetet nem fogunk tartania bejegyzésekben, hisz minél több momentumot akarunk megörökíteni az utókor, és természetesen Nóri számára. :)