Íme:
;-D 2009. október 31., szombat
2009. október 30., péntek
Juhééééé!!!!
Esténként, a fürdi előtt 1 órával, jól bemelegítjük a szobát. Nonót (Steve találta ki ezt az új nevet) ruhátlanítjuk, és hancúrozni hagyjuk. Imád meztelenkedni. :)
Szóval tegnap is így történt.
Leraktuk a nagyágyra, ő meg egyből hasra fordult. Kinézett magának a távolban egy tárgyat, s elindult. Csakhogy! Most mászni kezdett. Szépen rakta kis kezeit egymás után. Elég nehéz meló lehetett, mert sokszor lehasalt pihenni, de a cél érdekében mindent megtett, és el is érte.
Na jó, néha még elfeledkezik ebbéli tudományáról. A kúszást mégis régebb óta gyakorolja.
Sajnos képet a nagy meglepitől nem tudtunk csinálni. :(
Szóval tegnap is így történt.
Leraktuk a nagyágyra, ő meg egyből hasra fordult. Kinézett magának a távolban egy tárgyat, s elindult. Csakhogy! Most mászni kezdett. Szépen rakta kis kezeit egymás után. Elég nehéz meló lehetett, mert sokszor lehasalt pihenni, de a cél érdekében mindent megtett, és el is érte.
Na jó, néha még elfeledkezik ebbéli tudományáról. A kúszást mégis régebb óta gyakorolja.
Sajnos képet a nagy meglepitől nem tudtunk csinálni. :(
2009. október 29., csütörtök
2009. október 28., szerda
Visszaemlékezések
Új blog indult a közelmúltban... Gergő-világ. Barátaink igazi, teljes és háromtagú családdá upgrade-elték magukat, s mi ennek szívből örülünk. Az első bejegyzés természetesen Gergő születése volt zApától.
Ahogy olvastam, megrohantak az emlékek, hogy a mi minimanónk hogyan született. Mivel úgyis terveztem az első fél évünk fontosabb eseményeit megörökíteni, azt hiszem, ez pont jó lenne első történetnek. A kezdet kezdete szerepelt régi blogunkon, igaz, ott Nóri szemszögéből. Akkor a születése előtti esténél tartott a történet, mikor is manóka elvonult egy csendes sarokba aludni.
Innen folytatom.
Mi is ágyba bújtunk azzal, hogy másnap készítünk sok szép kismamafotót - párat mutatóba, párat a privát albumba ;) Három hét volt még hátra, úgy gondoltuk, épp megfelelő az időpont a fényképezőgéphez.
Hajnali négykor azonban Antus ébresztett, hogy a magzatvíz távozott. Gyorsan összepakoltunk, felöltöztünk, és közben figyeltük a fájásokat. Ezek elenyésző erősséggel, de viszonylag rendszeresen voltak is. Taxit hívtam, majd irány a kórház. Reggel hat óra. Felvétel, vérvétel, mély levegővétel: úgy néz ki, Bobek nem vár tovább. Hétre megjött az orvosunk is, vizsgálat: " Itt ma baba lesz." Telefon a főnökömnek: ne várjon munkába. Elvágtáztam ásványvízért, beöltöztem zöldbe és vártuk, mi lesz. Nyolc felé már erősödtek a fájások, de csak fél kilenc után érték el a durva szintet Antus szerint. Robi - az orvosunk - ekkorra ért vissza a reggeli szeánszról - referáló -, amire nyolc előtt távozott. Látva a kismamát adni akarta a fájdalomcsillapítót, ugyanis addig nem kellett. Jobban megnézve a helyzetet rájött, hogy már nincs értelme, mert mikorra hatna, már késő. Így is lett, s átküzdve együtt - na jó, Antus jobban küzdött - az utolsó fél órát, pár perccel kilenc után manócska előbújt. A köldökzsinórt én vágtam el, majd pár percre rátették a kislányunkat Antus hasára. ő csak annyit tudott mondani a meghatottságtól: " Szia Babuska. " Én annyit se.
Maszatkát - szó szerint - elvitték rendbe tenni, méricskélni, becsomagolni. Én vele tartottam az újdonsült anyuka kérésére, míg vele a doktor és a segédje foglalkozott. Babus kíváncsian nézelődött, nem sírt, hősiesen tűrte a további megpróbáltatásokat. Mikor már felöltöztetve feküdt a melegítő alatt, akkor mertem csak tétován megérinteni. Ő egyből megfogta az ujjam, s rám nézett a pici kék szemeivel. Örökre rabul ejtett. Nem vagyok gazdag, híres vagy erős; de tudom, hogy mindent meg fogok tenni a boldogságáért, míg csak élek.
Visszavittem Antushoz, s csak néztük Őt. Ő el volt foglalva a szülőszoba tanulmányozásával, és a doktorral, aki elsőnek gratulált, s kifejezte csodálatát a szülés gyorsasága és a kismama tűrőképessége iránt. Ezután értesítettük a barátainkat, rokonainkat sms-ben a nagy hírről. Felhívni csak a szűk családot - immáron nagyszülők - hívtuk, továbbá Antus a nővérét - későbbi keresztanya -, én pedig Tamást.
Doktorunknak hála kétágyas kórtermet kaptunk, mindvégig szobatárs nélkül. Ő minden nap megjelent lelkiismeretesen míg bent voltunk, és mindenben segített, mindent elmagyarázott.
A kórházban egy hetet töltöttünk, de erről majd legközelebb mesélek.
Ahogy olvastam, megrohantak az emlékek, hogy a mi minimanónk hogyan született. Mivel úgyis terveztem az első fél évünk fontosabb eseményeit megörökíteni, azt hiszem, ez pont jó lenne első történetnek. A kezdet kezdete szerepelt régi blogunkon, igaz, ott Nóri szemszögéből. Akkor a születése előtti esténél tartott a történet, mikor is manóka elvonult egy csendes sarokba aludni.
Innen folytatom.
Mi is ágyba bújtunk azzal, hogy másnap készítünk sok szép kismamafotót - párat mutatóba, párat a privát albumba ;) Három hét volt még hátra, úgy gondoltuk, épp megfelelő az időpont a fényképezőgéphez.
Hajnali négykor azonban Antus ébresztett, hogy a magzatvíz távozott. Gyorsan összepakoltunk, felöltöztünk, és közben figyeltük a fájásokat. Ezek elenyésző erősséggel, de viszonylag rendszeresen voltak is. Taxit hívtam, majd irány a kórház. Reggel hat óra. Felvétel, vérvétel, mély levegővétel: úgy néz ki, Bobek nem vár tovább. Hétre megjött az orvosunk is, vizsgálat: " Itt ma baba lesz." Telefon a főnökömnek: ne várjon munkába. Elvágtáztam ásványvízért, beöltöztem zöldbe és vártuk, mi lesz. Nyolc felé már erősödtek a fájások, de csak fél kilenc után érték el a durva szintet Antus szerint. Robi - az orvosunk - ekkorra ért vissza a reggeli szeánszról - referáló -, amire nyolc előtt távozott. Látva a kismamát adni akarta a fájdalomcsillapítót, ugyanis addig nem kellett. Jobban megnézve a helyzetet rájött, hogy már nincs értelme, mert mikorra hatna, már késő. Így is lett, s átküzdve együtt - na jó, Antus jobban küzdött - az utolsó fél órát, pár perccel kilenc után manócska előbújt. A köldökzsinórt én vágtam el, majd pár percre rátették a kislányunkat Antus hasára. ő csak annyit tudott mondani a meghatottságtól: " Szia Babuska. " Én annyit se.
Maszatkát - szó szerint - elvitték rendbe tenni, méricskélni, becsomagolni. Én vele tartottam az újdonsült anyuka kérésére, míg vele a doktor és a segédje foglalkozott. Babus kíváncsian nézelődött, nem sírt, hősiesen tűrte a további megpróbáltatásokat. Mikor már felöltöztetve feküdt a melegítő alatt, akkor mertem csak tétován megérinteni. Ő egyből megfogta az ujjam, s rám nézett a pici kék szemeivel. Örökre rabul ejtett. Nem vagyok gazdag, híres vagy erős; de tudom, hogy mindent meg fogok tenni a boldogságáért, míg csak élek.
Visszavittem Antushoz, s csak néztük Őt. Ő el volt foglalva a szülőszoba tanulmányozásával, és a doktorral, aki elsőnek gratulált, s kifejezte csodálatát a szülés gyorsasága és a kismama tűrőképessége iránt. Ezután értesítettük a barátainkat, rokonainkat sms-ben a nagy hírről. Felhívni csak a szűk családot - immáron nagyszülők - hívtuk, továbbá Antus a nővérét - későbbi keresztanya -, én pedig Tamást.
Doktorunknak hála kétágyas kórtermet kaptunk, mindvégig szobatárs nélkül. Ő minden nap megjelent lelkiismeretesen míg bent voltunk, és mindenben segített, mindent elmagyarázott.
A kórházban egy hetet töltöttünk, de erről majd legközelebb mesélek.
Pécé Nóri
Egy "többmint" 8 hónaposnak már igenis van véleménye, és ezt szerette volna ország-világ elé tárni. :-) Ha már egyszer ez a blog róla szól!
Íme:
hjmtm
ju k
hvcvnm7
Íme:
hjmtm
ju k
hvcvnm7
pF33 VNUJTB5 jj jjjjjjjjjjjjjjjjjj ZB5
Ja, hogy ti ezt nem értitek? Tanuljatok meg babául! :-D
Félre anya, félre apa!
megjött Nóri baba.
Reszkess laptop, s blog,
mert ma rontom-bontok!
Ikrek?
Amikor még a gondolattal játszottunk, hogy nekünk lesz valaha egy babuskánk, irigykedve néztem az ikres szülőket. Valahogy csodáltam kitartásukat. Nekik duplán adatott meg minden, ami a babázást illeti.
Aztán, mikor dupla csík lett azon a bizonyos teszten, még titokban reménykedtem, hátha! Most már tudom, hogy a Jóisten nem véletlenül ajándékozott meg bennünket "csak" egy babával.
Minden tiszteletem az ikres szülőké!
2009. október 27., kedd
Mint a nagyok
Az úgy volt, hogy már gondolkoztunk az etetőszéken.
Mert ugye nem mindegy, fa, vagy műanyag? Külön szék, vagy asztalra szerelhető? Meddig tudja használni? Persze, azért ne kerüljön fél vagyonba se!
Ezalatt Bobekunk csak nőtt, és nőtt, de még mindig a pihenőszékben, vagy az enyém, vagy más ölében evett.
A megváltó ötletet Bence adta, mert ugye az óvodás nagyfiúk már asztalnál esznek - világosított fel keresztfiam. :-)
Szóval Nórika kapott kölcsönbe egy széket, mi pedig végre eldöntjük, milyet szeretné(n)k neki. Élvezi, hogy velünk lehet, amikor eszünk, meg, hogy már nagylányosan ehet. :-)
Ami a nagylányságot illeti, az ágyat, és a járókát is le kellett egy szinttel költöztetni, mert kezdett veszélyessé válni Őbabasága mozgása.
Beültetem a járóka közepébe. Addig rugózik popóján, amíg el nem éri a szélét. Kidugja lábacskáit, és dumál a nagyvilágnak. :-D Ha megunta, visszacsúszkál, majd kapaszkodva a járóka szélébe, feltérdel.
Bár ismerem a balesetis doktor bácsikat, azért nem szeretném, ha szemünk fénye a kezeik közé kerülne.
Mert ugye nem mindegy, fa, vagy műanyag? Külön szék, vagy asztalra szerelhető? Meddig tudja használni? Persze, azért ne kerüljön fél vagyonba se!
Ezalatt Bobekunk csak nőtt, és nőtt, de még mindig a pihenőszékben, vagy az enyém, vagy más ölében evett.
A megváltó ötletet Bence adta, mert ugye az óvodás nagyfiúk már asztalnál esznek - világosított fel keresztfiam. :-)
Szóval Nórika kapott kölcsönbe egy széket, mi pedig végre eldöntjük, milyet szeretné(n)k neki. Élvezi, hogy velünk lehet, amikor eszünk, meg, hogy már nagylányosan ehet. :-)
Ami a nagylányságot illeti, az ágyat, és a járókát is le kellett egy szinttel költöztetni, mert kezdett veszélyessé válni Őbabasága mozgása.
Beültetem a járóka közepébe. Addig rugózik popóján, amíg el nem éri a szélét. Kidugja lábacskáit, és dumál a nagyvilágnak. :-D Ha megunta, visszacsúszkál, majd kapaszkodva a járóka szélébe, feltérdel.
Bár ismerem a balesetis doktor bácsikat, azért nem szeretném, ha szemünk fénye a kezeik közé kerülne.
2009. október 26., hétfő
n. c. :-(
Adott egy három napos hétvége. Hogyan töltsük el?
Steve, akinek elege lett mindenből, a passzív pihenést választaná, telefon kikapcsolással, punnyadással...
Én, aki a napjaimat általában itthonléttel töltöm, csavarogni vágyom. Szerdahelyt választom - hisz ott is lehet pihenni, csak aktívabban.
Nóri, őt a foga gyötri bárhol is vagyunk, tehát neki mindegy.
A lényeg, hogy Szerdahelyen kötöttünk ki, de nem került be a hétvégék top 10-es listájába. Mindketten a másikat okoltuk egykedvűsége végett. :-(
Mama, papa, meg a többiek így is örültek nekünk, Manó pedig annak, hogy sok-sok dajkája akadt, akik cipelhették popóját. Neki csak magyarázni kellett, mit szeretne látni. Csak Bence volt szomorú, hogy pont ő nem húzhatja-vonhatja Nórikát.
Megtudtuk Bence által azt is, hogyha megszületik a kistesója, nem fog velük lakni, pláne egy szobában ővele. Jószívűen felajánlotta, hogy nyugodtan vigyük haza majd mi a kistesót. :-D
2009. október 21., szerda
Napi bosszúság és az oltás
Ma BCG újraoltáson voltunk, mert a "várjunk még, hátha kijön valami reakció" nem vált be. Felpattantunk a buszra - szó szerint. Sajnos lépcsős buszt fogtunk ki. Időre kellett mennünk, így nem várhattam egy modernebb akadálymentesítettre. Elég, hogy úgy fogalmazzak, érdekes népség utazik délelőtt. :-( A fele lenéz, hogy mit keresek babakocsistól egy buszon(?), a másik fele szimplán sandán tekintget. Plusz elfoglalom milyen sok ember állóhelyét! Isten őrizz, ha Nóri esetleg elkezd "beszélgetni"!
Arról már nem is beszélek, hogy segítő kezekkel ritkán találkozom. :-( Jó, annyira nem vagyok rászorulva, mert előző albérletünkbe a harmadikra kellett felcaplatnom babástól, kocsistól, mindenestől. De az embernek jól esne egy kis figyelmesség.
Szóval az oltást lezavartuk 5 perc alatt egy könnycsepp nélkül. :-) Nyűgösködés volt, de csak az öltözködés végett.
Hazafele úton hanyagotuk a közlekedés fentebb említett formáját, és inkább sétáltunk. Legalább aludt egy kicsit, mert mostanában eléggé mellőzött elfoglaltság lett ez Nóri számára. :-(
Arról már nem is beszélek, hogy segítő kezekkel ritkán találkozom. :-( Jó, annyira nem vagyok rászorulva, mert előző albérletünkbe a harmadikra kellett felcaplatnom babástól, kocsistól, mindenestől. De az embernek jól esne egy kis figyelmesség.
Szóval az oltást lezavartuk 5 perc alatt egy könnycsepp nélkül. :-) Nyűgösködés volt, de csak az öltözködés végett.
Hazafele úton hanyagotuk a közlekedés fentebb említett formáját, és inkább sétáltunk. Legalább aludt egy kicsit, mert mostanában eléggé mellőzött elfoglaltság lett ez Nóri számára. :-(
2009. október 19., hétfő
Itt van az ősz, és vele a hideg :-(
Pár hete még így sétálhattunk....
...most meg pár réteg ruhával nehezebb a babakocsi.
Sebaj! Bobek töretlen a jókedvében. :-)
2009. október 15., csütörtök
2009. október 14., szerda
Judiék nálunk
Judiék (Németországból) rövid itthonlétük alatt meglátogattak bennünket is. Sétálgattunk, és megmutattuk a várost, mivel férje még sosem volt Győrben.
Később a kiscsajok barátságot kötöttek.
Később a kiscsajok barátságot kötöttek.
2009. október 13., kedd
A 8. hónap
Újabb hónap telt el, mióta Nórika velünk van. Milyen hihetetlen, hogy mennyi változáson esik át egy ekkora emberke.
Testi fejlődésre már utaltam egy korábbi bejegyzésben, azóta pedig védőnéninél nem jártunk. A lényeg, hogy 68-as ruhákat hord, bár ez a "babaruhabiznisz" elég szélsőséges méret ügyben, mert van még 62-es, de már 74-es ruhánk is.
Mozgás: Hason egyre ügyesebben kísérletezik, hogy elérje a kiszemelt tárgyat. Ha megkaparintja, könyökére támaszkodva várja az ovációt. Szeret repülőset játszani (hasa lennt, keze-lába a levegőben kalimpál). Konkrétan még nem mászik, de a kezdeményei megvannak. Sőt! Ami azt illeti, a lábaival már mászna, csak a kezei vannak még leragadva.
Kúszás profin megy előre, hátra, s 360 fokos körben. Kitámasztva üldögél, de ha elmélyül egy játékban, képes magabiztosan megülni támaszték nélkül is.
Játékok után már két kézzel nyúl, kezeit forgatja a nagy tanulmányozásban. Amit elejtett, azt keresni kezdi. Ujjaival összecsippent apróbb tárgyakat, úgyhogy jöhet minden, amin címke van.
Továbbra is felhúzatja magát álló helyzetbe. Talpai már érintik a talajt, de még mindig elég virtuóz.
Értelem: Figyelme még elterelhető, de már egyre jobban leköti őt ez a színes világ. Főleg az ablakon beszűrődő napfény és a falevelek tánca nyűgözi le.
Megérti a gyere kifejezést, tapsi - tapsi-ra a kezembe csap - ez inkább pacsizás lesz. :-) Pá - pá-t kiváltságos emberek kapják, ajá - ajá-ra, pedig már nem karmolja végig az arcomat.
Játékoknak szokott magyarázni, bár nem lesz az a szószátyár fajta. Annál beszédesebbek a mozdulatai. Magához húz vagy eltol, kalimpál vagy megnyugszik.
Alvás: Jelzi, ha álmos. Napközben a melléfekszeméssimogatomahátát vagy a kapaszkodikazujjamba projekt működik. Esténként az ágyában egy altatódal után alszik el. Éjszakákat általában végigalussza, reggel 5 körül átkéredzkedik hozzánk, és alszik fél 8-ig. Lehet, ha nem kelne fel, én cipelném át magunkhoz, hisz olyan jó, amikor édesen szuszog, és hozzábújhatunk. :-D 3x alszik,. Délelőtt max. másfél órát, kora, és késő délután még egy-egy 45 perceset, autóban pedig bármikor képes.
Evés: Fő tápláléka még mindig a tej, de az étlapja egyre bővül. Enni szeret, szerencsére nem kell elvonni a figyelmét pár kanál falatért.
Foga még mindig nincs, bár egy aprócska kezdemény (kb. akkora, mint egy gombostű feje) már áttörte az ínyét. Pedig már azt hittem, örökre ilyen mamócás marad. :-D
Szereti a sípolós, és a kukucs- játékot. Szeret zsipp-zsuppozni, ölben lovacskázni, a tükörbeli másik babával beszélgetni, játékokat ledobálni.
Utálja az orrszi-porszit, a sapkákat és az öltözködést.
Édes gyerek - néha kiakaszt, de a miénk.
Maradhat. :-)
Testi fejlődésre már utaltam egy korábbi bejegyzésben, azóta pedig védőnéninél nem jártunk. A lényeg, hogy 68-as ruhákat hord, bár ez a "babaruhabiznisz" elég szélsőséges méret ügyben, mert van még 62-es, de már 74-es ruhánk is.
Mozgás: Hason egyre ügyesebben kísérletezik, hogy elérje a kiszemelt tárgyat. Ha megkaparintja, könyökére támaszkodva várja az ovációt. Szeret repülőset játszani (hasa lennt, keze-lába a levegőben kalimpál). Konkrétan még nem mászik, de a kezdeményei megvannak. Sőt! Ami azt illeti, a lábaival már mászna, csak a kezei vannak még leragadva.
Kúszás profin megy előre, hátra, s 360 fokos körben. Kitámasztva üldögél, de ha elmélyül egy játékban, képes magabiztosan megülni támaszték nélkül is.
Játékok után már két kézzel nyúl, kezeit forgatja a nagy tanulmányozásban. Amit elejtett, azt keresni kezdi. Ujjaival összecsippent apróbb tárgyakat, úgyhogy jöhet minden, amin címke van.
Továbbra is felhúzatja magát álló helyzetbe. Talpai már érintik a talajt, de még mindig elég virtuóz.
Értelem: Figyelme még elterelhető, de már egyre jobban leköti őt ez a színes világ. Főleg az ablakon beszűrődő napfény és a falevelek tánca nyűgözi le.
Megérti a gyere kifejezést, tapsi - tapsi-ra a kezembe csap - ez inkább pacsizás lesz. :-) Pá - pá-t kiváltságos emberek kapják, ajá - ajá-ra, pedig már nem karmolja végig az arcomat.
Játékoknak szokott magyarázni, bár nem lesz az a szószátyár fajta. Annál beszédesebbek a mozdulatai. Magához húz vagy eltol, kalimpál vagy megnyugszik.
Alvás: Jelzi, ha álmos. Napközben a melléfekszeméssimogatomahátát vagy a kapaszkodikazujjamba projekt működik. Esténként az ágyában egy altatódal után alszik el. Éjszakákat általában végigalussza, reggel 5 körül átkéredzkedik hozzánk, és alszik fél 8-ig. Lehet, ha nem kelne fel, én cipelném át magunkhoz, hisz olyan jó, amikor édesen szuszog, és hozzábújhatunk. :-D 3x alszik,. Délelőtt max. másfél órát, kora, és késő délután még egy-egy 45 perceset, autóban pedig bármikor képes.
Evés: Fő tápláléka még mindig a tej, de az étlapja egyre bővül. Enni szeret, szerencsére nem kell elvonni a figyelmét pár kanál falatért.
Foga még mindig nincs, bár egy aprócska kezdemény (kb. akkora, mint egy gombostű feje) már áttörte az ínyét. Pedig már azt hittem, örökre ilyen mamócás marad. :-D
Szereti a sípolós, és a kukucs- játékot. Szeret zsipp-zsuppozni, ölben lovacskázni, a tükörbeli másik babával beszélgetni, játékokat ledobálni.
Utálja az orrszi-porszit, a sapkákat és az öltözködést.
Édes gyerek - néha kiakaszt, de a miénk.
Maradhat. :-)
2009. október 12., hétfő
Nincs 5letem
Szerdán, Steve-re hagytuk a ház (blog) őrzését, és meglátogattuk Emi mamát és Anti papát. A múltkor, úgyis olyan rövidre sikerült kiruccanásunkat pótoltuk be, hadd Nórikázzák ki magukat.
Másnap megtapasztalhattam milyen lenne kétgyerekesnek lenni. Bence keresztfiunkra kellett vigyázni. Kicsit aggódtam, hogy tudom majd a gyerekek szükségleteit egyszerre kielégíteni, mert Bence felettébb féltékeny. Szerencsére megbarátkoztak, és be lehetett vonni a Nóri körüli teendőkbe.
Pénteken várva-várt meglepetésként befutottak nővéremék Németországból. Babócánk megismerkedett az unokatestvéreivel, kiváltképp Sárikával, aki bébi-bébi, aja-aja, pusszi-pusszi szavaival belopta magát Nórika szívébe (1 év 10 nap Sárika javára). Ezt látva Bence anyatigrisként óvta Nórit minden idegentől, akár hozzáért, akár csak rápillantott.
Pénteken várva-várt meglepetésként befutottak nővéremék Németországból. Babócánk megismerkedett az unokatestvéreivel, kiváltképp Sárikával, aki bébi-bébi, aja-aja, pusszi-pusszi szavaival belopta magát Nórika szívébe (1 év 10 nap Sárika javára). Ezt látva Bence anyatigrisként óvta Nórit minden idegentől, akár hozzáért, akár csak rápillantott.
Mivel már Bobekapunak naggyon-naggyon hiányoztunk szombat délután hazajöttünk. Elégedetten konstatáltuk, hogy ő is bekapcsolódott a blogolásba.
Kinntlétünk alatt lett Kisbobek 8 hónapos, de az erről szóló fáma már egy újabb blogtéma lesz.
2009. október 10., szombat
2009. október 9., péntek
Végre a várva-várt keresztelő
Halihó mindenki!
Vasárnap nyolckor keltünk, elkészítettük manót és magunkat.
Maga a szertartás gyönyörű volt. Nórika is érdeklődve - bár néha unatkozva - halgatta végig. Nem sírt, gondolom azért, mert már nem volt újszülött. Sőt, a végén az emléklapot megpróbálta megkaparintani az atyától, mikor az át akarta adni nekünk. Mikor nem sikerült, újdonsült keresztapjától akarta elvenni a gyertyát.
Már vagy egy fél éve, hogy a régi blogot írtam. Nem volt túl sikeres... Mostanában kicsi feleségem egyre többet bíztat, hogy szedjem össze magam és írjak újra. Például a keresztelőt, ami még augusztusban volt. Ennek kapcsán arra gondoltam, hogy mivel Bobekanyu ír a mindennapokról, én megírom az elmúlt fél év fontosabb eseményeit. Ha sikerül, talán még feljegyződik a születés másik része is, ami a bébi szemszögéből mutatja a nagy eseményt.
De most a keresztelő.
Egy szép vasárnapon ( konkrétan 23-án ) volt a nagy esemény a Szent Imre templomban.Tizenegykor ott álltunk a keresztelőkápolnában Nórikával, körülöttünk szűk családunk, és hallgattuk az atya szép szavait a kereszténységről. Minden csodaszép, idilli volt... Pedig alig jött össze.
Mivel nemrég költöztünk új lakásba, a keresztelő hete rakodással, bútorszereléssel telt. Közben persze készülődni is kellett: beszerezni az italokat, húsokat, egyébb alapanyagokat a kajához. Tortákat kellett rendelni, keresztelőruhát venni, elmenni a templomba megbeszélni a részleteket. No meg még vagy ezernyi apró dolog, ami ennyi idő múltán már eszembe sem jut. Szombatra már minden felpörgött: a tortákat Attila készítette Nyúlon, a sülteket Aranka mama Péren, a salátákat mi a lakásunkban. Közben pakolás, takarítás, Nórizás... Szerencsére segítség érkezett: Juditka.
Így már minden elkészült estére, még székeket is szereztünk a vendégséghez. Viszont annyira felpörögtünk, hogy zuhanyozás ( és a lányok fodrászkodása )után még nekiültünk hármasban kártyázni hajnali kettőig
Vasárnap nyolckor keltünk, elkészítettük manót és magunkat.
Elvittem a lányokat misére, majd elmentem Pérre a nagyszülőkért és a sültekért. Visszafelé még megálltunk a tortákért...
majd az összes ehető dolgot felvittük hozzánk. A templomba pedig - ahova már megérkezett a többi rokon - végszóra estünk be.
Maga a szertartás gyönyörű volt. Nórika is érdeklődve - bár néha unatkozva - halgatta végig. Nem sírt, gondolom azért, mert már nem volt újszülött. Sőt, a végén az emléklapot megpróbálta megkaparintani az atyától, mikor az át akarta adni nekünk. Mikor nem sikerült, újdonsült keresztapjától akarta elvenni a gyertyát.
Mindezek után fényképezkedtünk a templomnál...
majd nálunt folytattuk az ünneplést. Szeretetteli, vidám családi délután volt, sok beszélgetéssel. Nórika mindenkitől kapott ajándékot, de igazán egyik sem érdekelte. Élvezte a sok embert, a nyüzsgést. Ott volt mind a négy nagyszülő, apa és anya testvérei, és azok gyermekei. Csak anya egyik nővére hiányzott a családjával, mert ők nem tudtak hazajönni Németországból.
Ezen a szép napon babusunk hivatalosan is keresztény lett.
2009. október 5., hétfő
Dunán innen, Dunán túl
A nagymarosi találkozó évente kétszer (május és október) megrendezett esemény keresztény fiatalok, örökifjak számára. Ezzel a fílinggel még apukám fertőzött meg.
Először tavaly voltunk, az akkor még pocaklakó Kisbobekkel.
Először tavaly voltunk, az akkor még pocaklakó Kisbobekkel.
A sok baba láttán elhatároztuk, hogy Manócit is elhozzuk erre a helyre, aki mára már rutinos résztvevője lett az eseményeknek.
Megnéztük a Mária Valéria hidat, felsétáltunk a várba és a bazilikához - felavatva a kengurut. Bobek, akinek ujdonsült volt az eféle hordozás, össze-vissza kalimpált örömében. :D Különösen az utcazenész tetszett neki.
Rövid kitérőnk után folytathattuk utunkat Nagymarosra, ahol összefutottunk Emi mamával, Anti papával és Lidivel. Jó idő miatt nem a temlomba zsúfolódott be a tömeg, hanem szabadtéri misén vehettünk részt. Bobeknek ez különösen kedvezett, hiszen a jó levegő mellett még nézelődhetett is. Nagy érdeklődést mutatott a toronyóra, a papok, a gitárosok, a kisebb-nagyobb gyerekek, a fák - mint nagy barátai -, és úgy "amblokk" minden iránt.
A többiről meg majd mesélnek a képek, csak még probléma adódott a programmal. :-(
2009. október 2., péntek
Tata szépségei
Most, hogy Nórika nagyobb lett, úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy felfedezze a világot. Igaz, látott belőle eddig is részeket (Pest, Szerdahely, Győr és környéke), de ezek csak rokonlátogatások voltak. Itt az ideje, hogy rokonmentes helyeket is megismerjen, így hát gondoltunk egy nagyot, s péntek reggel autóba pattantunk, hogy elvigyük Manót kicsiny élete igazi kirándulására.Valami közelebbi, de látnivalólegyen helyet szerettünk volna, így esett Tatára a választásunk.
Az Öreg-tó partján sétáltunk, s közben sorra vettük a nevezetességeket: Cifra-malom, Vár, Vízi vágóhíd, bőrüzem, Eszterházy kastély, Nagytemplom. Séta közben mindenki fagyizott, ki-ki korához megfelelően.
Délután már az Angol parkban piknikeztünk. Romantikus hely ez, tele több száz éves fákkal, barlangokkal, szűk sétányokkal, patakokkal, közepén tóval, vadkacsákkal, partján templomrommal.
Igazi vadregényes tájat hagytunk magunk mögött, mikor hazaindultunk.
2009. október 1., csütörtök
Itt is - ott is
Vegyes hétvégének néztünk elébe, mert Körianyu szülinapjára is hivatalosak voltunk, meg Bobekapunak ügyelnie is kellett.
Pénteken, miután Steve hazajött, elmentünk Szerdahelyre. Szegény Emi mama és Anti papa már 3 hete nem látták hetedik szemefényüket. ;( Bobekunknak kimaradt e 3 hét, így az este az ismerkedés jegyében telt.
Másnap délelőtt, kihasználva az utolsó(?) őszies szép időt D-vitamin kúráztunk. Napozás közben közelebbi (pár centis) ismerettséget kötött Buksival.
Délután Köriéknél gyűlt össze a család apraja - nagyja. Apropó! Köriék! Állítólag a keresztelőről majd Bobekapu fog beszámolni (??). Nónika babbázott, mammázott rendületlenül, mire Bence megjegyezte, hogy milyen csúnyán beszél kis unokahúga. ;D
Este későn érkeztünk meg, a pancsi így elmaradt és a hordozóból egyenesen az ágyban landolt.
A szombati nap eredménye egy interaktív kutyus (nem a Buksi) és egy bébi zongora.
Vasárnap csajos napot tartottunk, nem mintha többi napunk nem lenne eléggé az. Délelőttjét Nóri annak szentelte, hogy az idegeimen fog táncolni, de hősiesen álltam a sarat, így ő is letett ebbéli terveiről. Már pici kora óta NAGY aparajongó. :DD Ha Steve nincs itthon, mindig csinál valami olyasmit, amit addig nem: pl. képes volt órákig sírni, vagy mostanában az ölbenléthez ragaszkodik. Amikor az apa itthon van, csendben eljátszik a járókában.
Délután egy közös szundi után nagyot sétáltunk. Felfedeztünk egy templomot, gitáros misével, nagyon tetszett mind a kettőnknek.
Este csak és kizárólag Apa helyén volt hajlandó elaludni.
Nem szeretünk Bobekapu nélkül lenni!
Pénteken, miután Steve hazajött, elmentünk Szerdahelyre. Szegény Emi mama és Anti papa már 3 hete nem látták hetedik szemefényüket. ;( Bobekunknak kimaradt e 3 hét, így az este az ismerkedés jegyében telt.
Másnap délelőtt, kihasználva az utolsó(?) őszies szép időt D-vitamin kúráztunk. Napozás közben közelebbi (pár centis) ismerettséget kötött Buksival.
Délután Köriéknél gyűlt össze a család apraja - nagyja. Apropó! Köriék! Állítólag a keresztelőről majd Bobekapu fog beszámolni (??). Nónika babbázott, mammázott rendületlenül, mire Bence megjegyezte, hogy milyen csúnyán beszél kis unokahúga. ;D
Este későn érkeztünk meg, a pancsi így elmaradt és a hordozóból egyenesen az ágyban landolt.
A szombati nap eredménye egy interaktív kutyus (nem a Buksi) és egy bébi zongora.
Vasárnap csajos napot tartottunk, nem mintha többi napunk nem lenne eléggé az. Délelőttjét Nóri annak szentelte, hogy az idegeimen fog táncolni, de hősiesen álltam a sarat, így ő is letett ebbéli terveiről. Már pici kora óta NAGY aparajongó. :DD Ha Steve nincs itthon, mindig csinál valami olyasmit, amit addig nem: pl. képes volt órákig sírni, vagy mostanában az ölbenléthez ragaszkodik. Amikor az apa itthon van, csendben eljátszik a járókában.
Délután egy közös szundi után nagyot sétáltunk. Felfedeztünk egy templomot, gitáros misével, nagyon tetszett mind a kettőnknek.
Este csak és kizárólag Apa helyén volt hajlandó elaludni.
Nem szeretünk Bobekapu nélkül lenni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
