Már vagy egy fél éve, hogy a régi blogot írtam. Nem volt túl sikeres... Mostanában kicsi feleségem egyre többet bíztat, hogy szedjem össze magam és írjak újra. Például a keresztelőt, ami még augusztusban volt. Ennek kapcsán arra gondoltam, hogy mivel Bobekanyu ír a mindennapokról, én megírom az elmúlt fél év fontosabb eseményeit. Ha sikerül, talán még feljegyződik a születés másik része is, ami a bébi szemszögéből mutatja a nagy eseményt.
De most a keresztelő.
Egy szép vasárnapon ( konkrétan 23-án ) volt a nagy esemény a Szent Imre templomban.Tizenegykor ott álltunk a keresztelőkápolnában Nórikával, körülöttünk szűk családunk, és hallgattuk az atya szép szavait a kereszténységről. Minden csodaszép, idilli volt... Pedig alig jött össze.
Mivel nemrég költöztünk új lakásba, a keresztelő hete rakodással, bútorszereléssel telt. Közben persze készülődni is kellett: beszerezni az italokat, húsokat, egyébb alapanyagokat a kajához. Tortákat kellett rendelni, keresztelőruhát venni, elmenni a templomba megbeszélni a részleteket. No meg még vagy ezernyi apró dolog, ami ennyi idő múltán már eszembe sem jut. Szombatra már minden felpörgött: a tortákat Attila készítette Nyúlon, a sülteket Aranka mama Péren, a salátákat mi a lakásunkban. Közben pakolás, takarítás, Nórizás... Szerencsére segítség érkezett: Juditka.
Így már minden elkészült estére, még székeket is szereztünk a vendégséghez. Viszont annyira felpörögtünk, hogy zuhanyozás ( és a lányok fodrászkodása )után még nekiültünk hármasban kártyázni hajnali kettőig
Vasárnap nyolckor keltünk, elkészítettük manót és magunkat.
Elvittem a lányokat misére, majd elmentem Pérre a nagyszülőkért és a sültekért. Visszafelé még megálltunk a tortákért...
majd az összes ehető dolgot felvittük hozzánk. A templomba pedig - ahova már megérkezett a többi rokon - végszóra estünk be.
Maga a szertartás gyönyörű volt. Nórika is érdeklődve - bár néha unatkozva - halgatta végig. Nem sírt, gondolom azért, mert már nem volt újszülött. Sőt, a végén az emléklapot megpróbálta megkaparintani az atyától, mikor az át akarta adni nekünk. Mikor nem sikerült, újdonsült keresztapjától akarta elvenni a gyertyát.
Mindezek után fényképezkedtünk a templomnál...
majd nálunt folytattuk az ünneplést. Szeretetteli, vidám családi délután volt, sok beszélgetéssel. Nórika mindenkitől kapott ajándékot, de igazán egyik sem érdekelte. Élvezte a sok embert, a nyüzsgést. Ott volt mind a négy nagyszülő, apa és anya testvérei, és azok gyermekei. Csak anya egyik nővére hiányzott a családjával, mert ők nem tudtak hazajönni Németországból.
Ezen a szép napon babusunk hivatalosan is keresztény lett.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése