Mert ugye nem mindegy, fa, vagy műanyag? Külön szék, vagy asztalra szerelhető? Meddig tudja használni? Persze, azért ne kerüljön fél vagyonba se!
Ezalatt Bobekunk csak nőtt, és nőtt, de még mindig a pihenőszékben, vagy az enyém, vagy más ölében evett.
A megváltó ötletet Bence adta, mert ugye az óvodás nagyfiúk már asztalnál esznek - világosított fel keresztfiam. :-)
Szóval Nórika kapott kölcsönbe egy széket, mi pedig végre eldöntjük, milyet szeretné(n)k neki. Élvezi, hogy velünk lehet, amikor eszünk, meg, hogy már nagylányosan ehet. :-)
Ami a nagylányságot illeti, az ágyat, és a járókát is le kellett egy szinttel költöztetni, mert kezdett veszélyessé válni Őbabasága mozgása.
Beültetem a járóka közepébe. Addig rugózik popóján, amíg el nem éri a szélét. Kidugja lábacskáit, és dumál a nagyvilágnak. :-D Ha megunta, visszacsúszkál, majd kapaszkodva a járóka szélébe, feltérdel.
Bár ismerem a balesetis doktor bácsikat, azért nem szeretném, ha szemünk fénye a kezeik közé kerülne.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése