Dunán innen, Dunán túl

A nagymarosi találkozó évente kétszer (május és október) megrendezett esemény keresztény fiatalok, örökifjak számára. Ezzel a fílinggel még apukám fertőzött meg.
Először tavaly voltunk, az akkor még pocaklakó Kisbobekkel.

A sok baba láttán elhatároztuk, hogy Manócit is elhozzuk erre a helyre, aki mára már rutinos résztvevője lett az eseményeknek.

Mivel a program egész napos, s mi nem indultunk el kora reggel, úgy döntöttünk, csak a misén veszünk részt, és az addig fennmaradó időt pedig Esztergomba töltjük el. Mindketten még iskolás korunkban jártunk itt utoljára, így nemcsak Nórinak, de nekünk is tartogatott újdonságot a város.
Megnéztük a Mária Valéria hidat, felsétáltunk a várba és a bazilikához - felavatva a kengurut. Bobek, akinek ujdonsült volt az eféle hordozás, össze-vissza kalimpált örömében. :D Különösen az utcazenész tetszett neki.
Rövid kitérőnk után folytathattuk utunkat Nagymarosra, ahol összefutottunk Emi mamával, Anti papával és Lidivel. Jó idő miatt nem a temlomba zsúfolódott be a tömeg, hanem szabadtéri misén vehettünk részt. Bobeknek ez különösen kedvezett, hiszen a jó levegő mellett még nézelődhetett is. Nagy érdeklődést mutatott a toronyóra, a papok, a gitárosok, a kisebb-nagyobb gyerekek, a fák - mint nagy barátai -, és úgy "amblokk" minden iránt.

A többiről meg majd mesélnek a képek, csak még probléma adódott a programmal. :-(