Badacsonyi nyaralás - 2. nap

Szombat reggel sokáig aludtunk, és igazán kipihenten ébredtünk.

Reggeli után felkerekedtünk, és átmentünk Badacsonyba. Nórinak megígértük a hajókázást, mert egy mesekönyvében is hajóznak a szereplők, és őt is érdeklik a hajók. Az eredeti terv az volt, hogy átmegyünk Fonyódra hajóval, majd ott egy kis séta után vissza. Viszont megnézve a hajójáratokat, inkább a sétahajózás mellett döntöttünk. A Helka nevű motoros hajóval tettünk egy nagy kört a Balatonon. A Helka egyébként a Balaton legöregebb hajója, 120 éves. De szépen fel van újítva. Nóri nagyon élvezte a hajókázást, még új ismeretséget is kötött, egy másik család kisgyerekeivel. A hajóút felét a fedélzeten szaladgálással töltötték. Miután kikötöttünk, körülnéztünk kicsit Badacsonyban, majd elindultunk Sümegre.

Útközben láttunk egy Western-falut. Sümegre érkezve a várat vettük célba. Odaérve tapasztaltuk, hogy bizony autóval nem lehet felmenni - mint később kiderült, nem véletlenül. Viszont egy kisbusz felszállított mindenkit a várba - persze jó pénzért. Felfelé haladva rájöttünk, hogy bizony nem baj, hogy nem engednek fel autóval: az út macskaköves, alig egy autónyi széles és csak egy pici fakorlát van a szélén ( annak másik felén a szakadéknak beillő hegyoldal ). Ráadásul kanyargós és hihetetlenül meredek. Itt még a tapasztalt, jó sofőr is kevés eséllyel indul...
Belegondolva, annak idején az ostromló katonák valószínűleg eléggé elkedvetlenedtek, amikor meglátták, hogy ide kéne felszaladni karddal-pajzzsal, talpig páncélban:)
Fent a várkapuban ért minket az a kellemetlen meglepetés - az "egy vagyon" fogalmát kimerítő belépőn kívül -, hogy bedöglött a fényképezőgépünk ( a pár napja vásárolt, új D3100-as Nikon ). Elvileg a memóriakártyával volt valami gond.

A vár alatt megnéztük a lovagi arénát, ahol épp lovagi tornát rendeztek. Vettünk némi frissítőt - Nóri még egy egy méteres(!) szívószálat is kapott -, majd elmentünk vásárolni a helyi kék-fehér csíkos üzletbe. Persze nem tartottak memóriakártyát, hogy kipróbálhassuk, hogy mi a baj a fényképezőgéppel. Ezért megoldásként azt találtuk ki, hogy a csapat kettéválik. A gyerekekkel és a nővéremmel elmegyünk strandra, a fiúk meg elmennek Tapolcára, hátha ott kapnak memóriakártyát. Úgyhogy irány a szigligeti strand, ahol mi kiszálltunk, és leállítottuk az egyik autót.
A mi csapatunk bement a strandra. Kerestünk egy jó helyet - ami nem is volt egyszerű, mert rengetegen voltak -, lepakoltunk és mentünk fürdeni. Bandit is bevittem a vízbe, nagyon tetszett neki. Nóri meg igazi vízicsibe, ő ki sem akar jönni a nagy vízből. Van egy kis "hajója", azzal közlekedik a vízben - ha valaki tolja. Persze azért sétáltunk is, meg napoztunk, beszélgettünk és játszottunk. Ettünk lángost is.
Közben Steve és Csaba elmentek Tapolcára. Megnéztek pár üzletet - már ami nyitva volt szombat délután -, de nem jártak sikerrel. Aztán a helyi csíkos boltban voltak olyan rendesek, hogy áttelefonáltak a Keszthelyen lévő üzletükbe, és kiderítették, hogy ott van olyan kártya, ami nekünk kell. Ezért a fiúk elmentek oda is. Keszthelyen végül sikerrel jártak, és az új kártyával a gép is megjavult. Azt is kiderítették, hogy a másik kártya sem ment tönkre, és a képek is megvannak rajta. Szerencsénk volt. A beszerzőkörút végén Steve-ék is visszajöttek Szigligetre, és megmártózhattak a Balatonba. Nóri persze apával is akart fürdeni, ezért Steve bevitte magával jó messzire, a bójákig. Nóri azonban, nagy bátran a kis hajójában, szeretett volna tovább is menni, a nagy hajókhoz :) Később én is csatlakoztam, és csaptunk egy közös, családi fürdőzést ( mínusz egy Bandi, aki aludt a kocsijában ). Kora estig strandoltunk, majd, mikor már kezdett feltámadni a szél - vihart ígértek -, hazaindultunk.

Este Csaba grillezni szeretett volna, de miután a szél kis híján segített neki felgyújtani a farakást, letett róla. Persze azért nem maradtunk vacsora nélkül:) Mivel elég hosszú volt a nap, így a gyerkőcök ágyba dugása után nem sokkal a felnőttek is takarodót hirdettek.