Badacsonyi nyaralás - 3. nap

Vasárnap reggel nem volt olyan meleg, mint eddig  - szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig. Reggeli után lementem a faluba, a boltba. Persze a kisasszony is velem akart tartani. Gyorsan megvásároltuk, amit kellett, majd bejártuk a falut. Találtunk egy kisebb ménest, amit természetesen Nórinak jobban is meg kellett vizsgálni. Próbálta a pacikat etetni, közelebb akarta csalogatni őket egy kis zölddel, de hiába. Sajnos így maradt neki a távolabbi szemlélés. Megnéztük még a templomot, a faluházat - sajnos ez éppen le volt zárva egy rendezvény miatt -, és találtunk egy szép kis hidacskát.

Miután visszamentünk a házba, felkerekedtünk minden, hogy megmásszuk a Badacsony-hegyet. Van ott egy ösvény, a Bujdosók lépcsője. Ez szerény ezer kőlépcső, néhány pihenővel megszakítva, fel a hegyre. Ideális gyerekkel: keskeny, meredek és kanyargós. Egy élmény volt megmászni: hátizsák a hátamon, Nóri a nyakamban. Persze Antusnak is kijutott a jóból: ő Bandit vitte, magára kötve. Mikor felértünk a tetejére, további túra várt ránk a hegytetőn. Az egyik irányba csodálatos kilátóteraszt lehetett elérni, ahonnan csodálatos rálátás nyílt a falura és a környékére. A másik úton meg lehetett kerülni a hegyet, és el lehetett érni egy kilátót, egy kőkeresztet és egy sziklát, aminek a neve Rózsa-kő - azért, mert színeiben és formájában olyan, mint egy rózsa. Ezeket sajnos nem láttuk élőben, mert csak körülbelül félútig jutottunk, mikorra Nóri végleg kifáradt, és az erdő közepén előadta " A hattyú halála " című magánszámát. Ezért visszafordultunk, leballagtunk az autókhoz azon a pár lépcsőn, és visszamentünk a házhoz, ebédet készíteni.

Dél körül aztán megérkeztek a várva-várt vendégeink: Mirus, Vica és Tamás. Ők szombaton Keszthelyen voltak lagziban, és megbeszéltük, hogy hazafelé meglátogatnak minket. Sokat beszélgettünk, jókat ettünk, és élveztük a jó időt. Mira és Nóri sokat játszottak, szaladgáltak, és nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. Késő délutánig egymást váltották a játékok, majd sajnos Tamáséknak haza kellett indulni.

Lassacskán mi is összeszedelőzködtünk, hogy rövid nyaralásunk végeztével hazainduljunk. Elbúcsúztunk vendéglátóinktól, avval az egyezséggel, hogy máskor is eljövünk ide. "Viszlát!" - mondtuk a Badacsonynak, majd a Balaton partján haladva nekiindultunk a hazavezető útnak. Menet közben láttuk Tihanyt és Zánkát, majd később még megpihentünk Cseszneknél is.

Este pár pillanatra megnéztük a mamát és a papát Győrben, majd siettünk tovább. Így is késő este lett, mikorra hazaértünk fáradtan, de tele élményekkel.