Német rokonok

Ma Szerdahelyre látogattunk Emi mamáékhoz, hogy találkozzunk Németországban élő, évente egyszer hazalátogató rokonainkkal. Michaelék mind az öten eljöttek: ő, Judit, s a gyerekek: Luci, Dávid és Sári. A kicsik persze nagyon örültek egymásnak, ráadásul nemsokára Bence és Marci is csatlakoztak hozzájuk. Óriási játszás vette kezdetét késő estig.
A nagyobb gyerekek - igazából már mindegyik nagykorú - és a felnőttek közben jókat beszélgettek. Eljöttek a többiek is: Emi, Lidi, Csaba. Csabika és Juditka dolgoztak, így ők most kimaradtak az estéből.
Egy év nagy idő... Hiába a telefon, posta, skype, miegymás, azért személyesen találkozni, szemtől szembe beszélgetni egészen más.
Jó lenne, ha nem 1500 km-re laknának, hanem közelebb...

Szülinapozás

Az egy hete tartó szülinapi hét a végéhez ért. Hétfőn délelőtt Nórit felköszöntötték az oviban, mi pedig este itthon. Kedden délelőtt Bandi ovistársai ünnepelték a kismaszat szülinapját, este meg szűk családi körben emlékeztünk meg az elmúlt négy évecskéről. Tegnap szülinapi zsúr volt. Ma pedig...
Ma volt az utolsó felvonás, mikor is a bővebb családdal együtt ünnepeltük meg a kicsik szülinapját. Eljött Aranka mama, Öcsi papa, Lackó, Emi mama, Anti papa, Bence, Lidi, Csaba és Judit. Csabi épp Németországban volt dolgozni, ő azért nem tudott jönni. Emi és Marci pedig betegség miatt mondta le az ünneplést.
A gyerekek a családtagoktól egy-egy új bicajt kaptak, amit közösen vásároltak nekik. Mindketten elmondhatatlanul boldogok voltak!
Természetesen volt koccintás az ünnepeltek egészségére, és a torták sem maradhattak el. Szép és tartalmas délutánt tölthettünk együtt.

Két szülinap

Tegnap dupla szülinapot tartottunk Szerdahelyen. Emi mama és Marcika szülinapját ünnepeltük ilyen összevont formában. Szinte az egész család összegyűlt, sőt hivatalosan is befogadtuk az új családtagot, Juditka vőlegényét, Tomit. Ő egy nagyon jó fej srác, mint kiderült.
Volt sok beszélgetés, torta, sütik, finom ebéd, ajándékok - szóval minden, ami kell.

Badacsonyi nyaralás - 3. nap

Vasárnap reggel nem volt olyan meleg, mint eddig  - szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig. Reggeli után lementem a faluba, a boltba. Persze a kisasszony is velem akart tartani. Gyorsan megvásároltuk, amit kellett, majd bejártuk a falut. Találtunk egy kisebb ménest, amit természetesen Nórinak jobban is meg kellett vizsgálni. Próbálta a pacikat etetni, közelebb akarta csalogatni őket egy kis zölddel, de hiába. Sajnos így maradt neki a távolabbi szemlélés. Megnéztük még a templomot, a faluházat - sajnos ez éppen le volt zárva egy rendezvény miatt -, és találtunk egy szép kis hidacskát.

Miután visszamentünk a házba, felkerekedtünk minden, hogy megmásszuk a Badacsony-hegyet. Van ott egy ösvény, a Bujdosók lépcsője. Ez szerény ezer kőlépcső, néhány pihenővel megszakítva, fel a hegyre. Ideális gyerekkel: keskeny, meredek és kanyargós. Egy élmény volt megmászni: hátizsák a hátamon, Nóri a nyakamban. Persze Antusnak is kijutott a jóból: ő Bandit vitte, magára kötve. Mikor felértünk a tetejére, további túra várt ránk a hegytetőn. Az egyik irányba csodálatos kilátóteraszt lehetett elérni, ahonnan csodálatos rálátás nyílt a falura és a környékére. A másik úton meg lehetett kerülni a hegyet, és el lehetett érni egy kilátót, egy kőkeresztet és egy sziklát, aminek a neve Rózsa-kő - azért, mert színeiben és formájában olyan, mint egy rózsa. Ezeket sajnos nem láttuk élőben, mert csak körülbelül félútig jutottunk, mikorra Nóri végleg kifáradt, és az erdő közepén előadta " A hattyú halála " című magánszámát. Ezért visszafordultunk, leballagtunk az autókhoz azon a pár lépcsőn, és visszamentünk a házhoz, ebédet készíteni.

Dél körül aztán megérkeztek a várva-várt vendégeink: Mirus, Vica és Tamás. Ők szombaton Keszthelyen voltak lagziban, és megbeszéltük, hogy hazafelé meglátogatnak minket. Sokat beszélgettünk, jókat ettünk, és élveztük a jó időt. Mira és Nóri sokat játszottak, szaladgáltak, és nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. Késő délutánig egymást váltották a játékok, majd sajnos Tamáséknak haza kellett indulni.

Lassacskán mi is összeszedelőzködtünk, hogy rövid nyaralásunk végeztével hazainduljunk. Elbúcsúztunk vendéglátóinktól, avval az egyezséggel, hogy máskor is eljövünk ide. "Viszlát!" - mondtuk a Badacsonynak, majd a Balaton partján haladva nekiindultunk a hazavezető útnak. Menet közben láttuk Tihanyt és Zánkát, majd később még megpihentünk Cseszneknél is.

Este pár pillanatra megnéztük a mamát és a papát Győrben, majd siettünk tovább. Így is késő este lett, mikorra hazaértünk fáradtan, de tele élményekkel.

Badacsonyi nyaralás - 2. nap

Szombat reggel sokáig aludtunk, és igazán kipihenten ébredtünk.

Reggeli után felkerekedtünk, és átmentünk Badacsonyba. Nórinak megígértük a hajókázást, mert egy mesekönyvében is hajóznak a szereplők, és őt is érdeklik a hajók. Az eredeti terv az volt, hogy átmegyünk Fonyódra hajóval, majd ott egy kis séta után vissza. Viszont megnézve a hajójáratokat, inkább a sétahajózás mellett döntöttünk. A Helka nevű motoros hajóval tettünk egy nagy kört a Balatonon. A Helka egyébként a Balaton legöregebb hajója, 120 éves. De szépen fel van újítva. Nóri nagyon élvezte a hajókázást, még új ismeretséget is kötött, egy másik család kisgyerekeivel. A hajóút felét a fedélzeten szaladgálással töltötték. Miután kikötöttünk, körülnéztünk kicsit Badacsonyban, majd elindultunk Sümegre.

Útközben láttunk egy Western-falut. Sümegre érkezve a várat vettük célba. Odaérve tapasztaltuk, hogy bizony autóval nem lehet felmenni - mint később kiderült, nem véletlenül. Viszont egy kisbusz felszállított mindenkit a várba - persze jó pénzért. Felfelé haladva rájöttünk, hogy bizony nem baj, hogy nem engednek fel autóval: az út macskaköves, alig egy autónyi széles és csak egy pici fakorlát van a szélén ( annak másik felén a szakadéknak beillő hegyoldal ). Ráadásul kanyargós és hihetetlenül meredek. Itt még a tapasztalt, jó sofőr is kevés eséllyel indul...
Belegondolva, annak idején az ostromló katonák valószínűleg eléggé elkedvetlenedtek, amikor meglátták, hogy ide kéne felszaladni karddal-pajzzsal, talpig páncélban:)
Fent a várkapuban ért minket az a kellemetlen meglepetés - az "egy vagyon" fogalmát kimerítő belépőn kívül -, hogy bedöglött a fényképezőgépünk ( a pár napja vásárolt, új D3100-as Nikon ). Elvileg a memóriakártyával volt valami gond.

A vár alatt megnéztük a lovagi arénát, ahol épp lovagi tornát rendeztek. Vettünk némi frissítőt - Nóri még egy egy méteres(!) szívószálat is kapott -, majd elmentünk vásárolni a helyi kék-fehér csíkos üzletbe. Persze nem tartottak memóriakártyát, hogy kipróbálhassuk, hogy mi a baj a fényképezőgéppel. Ezért megoldásként azt találtuk ki, hogy a csapat kettéválik. A gyerekekkel és a nővéremmel elmegyünk strandra, a fiúk meg elmennek Tapolcára, hátha ott kapnak memóriakártyát. Úgyhogy irány a szigligeti strand, ahol mi kiszálltunk, és leállítottuk az egyik autót.
A mi csapatunk bement a strandra. Kerestünk egy jó helyet - ami nem is volt egyszerű, mert rengetegen voltak -, lepakoltunk és mentünk fürdeni. Bandit is bevittem a vízbe, nagyon tetszett neki. Nóri meg igazi vízicsibe, ő ki sem akar jönni a nagy vízből. Van egy kis "hajója", azzal közlekedik a vízben - ha valaki tolja. Persze azért sétáltunk is, meg napoztunk, beszélgettünk és játszottunk. Ettünk lángost is.
Közben Steve és Csaba elmentek Tapolcára. Megnéztek pár üzletet - már ami nyitva volt szombat délután -, de nem jártak sikerrel. Aztán a helyi csíkos boltban voltak olyan rendesek, hogy áttelefonáltak a Keszthelyen lévő üzletükbe, és kiderítették, hogy ott van olyan kártya, ami nekünk kell. Ezért a fiúk elmentek oda is. Keszthelyen végül sikerrel jártak, és az új kártyával a gép is megjavult. Azt is kiderítették, hogy a másik kártya sem ment tönkre, és a képek is megvannak rajta. Szerencsénk volt. A beszerzőkörút végén Steve-ék is visszajöttek Szigligetre, és megmártózhattak a Balatonba. Nóri persze apával is akart fürdeni, ezért Steve bevitte magával jó messzire, a bójákig. Nóri azonban, nagy bátran a kis hajójában, szeretett volna tovább is menni, a nagy hajókhoz :) Később én is csatlakoztam, és csaptunk egy közös, családi fürdőzést ( mínusz egy Bandi, aki aludt a kocsijában ). Kora estig strandoltunk, majd, mikor már kezdett feltámadni a szél - vihart ígértek -, hazaindultunk.

Este Csaba grillezni szeretett volna, de miután a szél kis híján segített neki felgyújtani a farakást, letett róla. Persze azért nem maradtunk vacsora nélkül:) Mivel elég hosszú volt a nap, így a gyerkőcök ágyba dugása után nem sokkal a felnőttek is takarodót hirdettek.

Badacsonyi nyaralás - 1. nap

Ez volt az első év, hogy megpróbálkoztunk egy hosszabb nyaralással, mióta vannak gyerkőceink. Nem tudtuk, hogy fogják bírni, ezért csak egy hosszú hétvégét terveztünk, afféle próbaként. Az interneten néztünk ki egy nyaralót a Balaton mellett, a Badacsony hegyen, Badacsonytördemicen.
Péntek reggel nekiindultunk a nagy kalandnak. Elkísértek minket tesómék: Lidi és a férje, Csaba. Győrön, majd Pápán keresztül mentünk. Pihenőként megálltunk Devecseren. Megnéztük az iszapkatasztrófa utáni falut, az újjáépített házaival. Utána átmentünk Kolontárra is, ahol találtunk mementóként meghagyott házat. Még ennyi idő múltán is szívszorító látvány.

Ezután folytattuk az utunk, és Tapolcán keresztül értünk el a Balatonhoz. Mivel még volt időnk elfoglalni a nyaralót, így megnéztük a Szigligeti-várat.

A nézelődés után továbbmentünk Badacsonytördemicre, hogy elfoglaljuk a szállást. Picit még megálltunk a faluban, mert volt ott egy szürkemarha-csorda. Ha meg már úgyis álltunk, betértünk egy fagyizóba.

Kis pihenő után felmentünk a hegyoldalra, és elfoglaltuk a nyaralót. A házigazdák nagyon kedves emberek, az este folyamán még saját termesztésű bort és saját főzésű pálinkát is hoztak ajándékba.
Miután kipakoltunk és birtokba vettük a házat, nekiláttunk bográcsban gulyást főzni. Közben gyönyörködtünk a kilátásban és jókat beszélgettünk. Nóri felfedezte a homokozót - nagyon családbarát kis házikót találtunk, a tulajdonosok mindenben gondoltak a kisgyerekesekre... még utazó ágy is volt -, Bandi inkább csak leselkedett a kocsijában. A délutánt pihenéssel töltöttük, estefelé áthívtuk a házigazdáékat egy kicsit beszélgetni.
Miután a gyerkőcöket elaltattuk, még sokáig beszélgettünk a teraszon a csillagok alatt...
Nagyon élveztük az estét:)