Ábel keresztelője

Tegnap volt még egy programunk. Barátaink, Tamás és Vica harmadik gyerkőcét keresztelték Pannonhalmán, s oda voltunk hivatalosak. A szertartást Tiszi és egy másik atya végezte, és nagy számban voltak jelen közisek is. Nagyon jó beszédet hallottunk, és nagyon szép szertartást láthattunk.

Zsigmond keresztelője

Tegnap keresztelőre voltunk hivatalosak. Szasza és Ilcsi harmadik gyermekét, Zsigmondot keresztelték.
A keresztelést Tiszi végezte, és a családon kívül csak a szűk baráti kör - a közisek nagy része - volt jelen, mintegy húsz gyerek és ötven felnőtt. Szép ünnep volt tartva így együtt, a sok gyerek is élvezte egymás társaságát. A mieink persze a saját közeli barátaink gyerkőceivel vannak összenőve, bizonyítja ezt a közös képük is, ahonnan mondjuk két kis lókötő lemaradt, az apraja - négy babó - meg nem vett részt a kép készítésében :)

Töltéstavai keresztelő

Ma délelőtt tartották a töltéstavai templomban a Takács ikrek, Áron és Dávid keresztelőjét, ahova mi is hivatalosak voltunk. Meghatóan szép volt. Tiszi kitett magáért, ahogy a ministránsok is: nagy létszámban jelentek meg. A gratulációhoz, és az ilyenkor szokásos testvéri kereszteléshez a barátok nagy csapatban álltak sorban.

 Ministránsok Tiszivel

 Dávid

 Áron

 "Szűk" baráti kör

A legújjabb kiskeresztény

Keresztény Bandi

Tegnap volt Andris keresztelője.

Mondhatnánk, hogy tanulva a Nóriét megelőző káoszból, ez már rendben lezajlott. Mondhatnánk, de nem volna igaz :)

Jó, most szervezettebben ment minden, és galibák sem voltak - talán csak egy, de ezt majd később -,  de azért volt futkosás rendesen.

Szerettük volna augusztus 20-ra a keresztelőt, de az szombat volt, és mivel csak vasárnap keresztelnek, így lett 21. Ahogy Nórinál is, most is csak a szűk családot hívtuk meg: szülőket, testvéreket és azok gyerekeit.

Szombat késő délután megfőztem kint az udvaron bográcsban az egyik fogást ( van egy isteni pöri receptem ), aztán este elmentem a másik fogásért. Rendeltünk kemencében sült, pácolt csülköt ( igazából többet ), ráadásnak szintén kemencés diós-meggyes rétest ( szintén többet ). Ja, és még külön elmentem a tortáért.

Másnap reggel elmentem Győrbe, tesómért és a szüleimért. A keresztelő délben volt, a szerdahelyi Szent György templomban. Ott voltak rajtunk ( Antus, Nóri, Bandi és én ) kívül anyum és apum, a tesóm, Lackó mint keresztapa; Antus szülei, továbbá a testvérei közül Lidi a fiával, Csabival; és Emi - mint keresztanya - a férjével, Mariánnal és két fiukkal, Bencével és Marcival.

A keresztelő szép volt, bár a pap nem fordított túl sok figyelmet az egészre. Igaz, Bandin kívül még két babát kereszteltek, de egy picit akkor is személytelen volt:( Na meg itt volt az egyetlen galiba is, nevezetesen, hogy a fényképezőgép otthon maradt:(

Szerencsére adódott egy szükségmegoldás: a mobilon lévő fényképező. Így lettek fotók is.

A keresztelő után ünnepi ebéd következett, ami állt húslevesből és négyféle főfogásból, amit kétféle saláta kísért. Desszertnek rétes, sütemények és kétféle torta állt a vendégek rendelkezésére.

Estig jókat beszélgettünk, sokat nevettünk, és nagyon jól éreztük magunkat a szeretteinkkel.

Végre a várva-várt keresztelő

Halihó mindenki!

Már vagy egy fél éve, hogy a régi blogot írtam. Nem volt túl sikeres... Mostanában kicsi feleségem egyre többet bíztat, hogy szedjem össze magam és írjak újra. Például a keresztelőt, ami még augusztusban volt. Ennek kapcsán arra gondoltam, hogy mivel Bobekanyu ír a mindennapokról, én megírom az elmúlt fél év fontosabb eseményeit. Ha sikerül, talán még feljegyződik a születés másik része is, ami a bébi szemszögéből mutatja a nagy eseményt.

De most a keresztelő.

Egy szép vasárnapon ( konkrétan 23-án ) volt a nagy esemény a Szent Imre templomban.Tizenegykor ott álltunk a keresztelőkápolnában Nórikával, körülöttünk szűk családunk, és hallgattuk az atya szép szavait a kereszténységről. Minden csodaszép, idilli volt... Pedig alig jött össze.

Mivel nemrég költöztünk új lakásba, a keresztelő hete rakodással, bútorszereléssel telt. Közben persze készülődni is kellett: beszerezni az italokat, húsokat, egyébb alapanyagokat a kajához. Tortákat kellett rendelni, keresztelőruhát venni, elmenni a templomba megbeszélni a részleteket. No meg még vagy ezernyi apró dolog, ami ennyi idő múltán már eszembe sem jut. Szombatra már minden felpörgött: a tortákat Attila készítette Nyúlon, a sülteket Aranka mama Péren, a salátákat mi a lakásunkban. Közben pakolás, takarítás, Nórizás... Szerencsére segítség érkezett: Juditka.

Így már minden elkészült estére, még székeket is szereztünk a vendégséghez. Viszont annyira felpörögtünk, hogy zuhanyozás ( és a lányok fodrászkodása )után még nekiültünk hármasban kártyázni hajnali kettőig

Vasárnap nyolckor keltünk, elkészítettük manót és magunkat.

Elvittem a lányokat misére, majd elmentem Pérre a nagyszülőkért és a sültekért. Visszafelé még megálltunk a tortákért...

majd az összes ehető dolgot felvittük hozzánk. A templomba pedig - ahova már megérkezett a többi rokon - végszóra estünk be.

Maga a szertartás gyönyörű volt. Nórika is érdeklődve - bár néha unatkozva - halgatta végig. Nem sírt, gondolom azért, mert már nem volt újszülött. Sőt, a végén az emléklapot megpróbálta megkaparintani az atyától, mikor az át akarta adni nekünk. Mikor nem sikerült, újdonsült keresztapjától akarta elvenni a gyertyát.

Mindezek után fényképezkedtünk a templomnál...

majd nálunt folytattuk az ünneplést. Szeretetteli, vidám családi délután volt, sok beszélgetéssel. Nórika mindenkitől kapott ajándékot, de igazán egyik sem érdekelte. Élvezte a sok embert, a nyüzsgést. Ott volt mind a négy nagyszülő, apa és anya testvérei, és azok gyermekei. Csak anya egyik nővére hiányzott a családjával, mert ők nem tudtak hazajönni Németországból.

Ezen a szép napon babusunk hivatalosan is keresztény lett.