Bandi segít

Decemberi lidércnyomás

Ha már szó esett a munkáról, akkor az igazsághoz tartozik, hogy szabad nap karácsonyig csupán egy volt e hónapban, az is az elején. Karácsonyra lesz 18 egyben ledolgozott munkanapom, átlag napi 10-11 munkaórával :(
Még jó, hogy néha találkozni lehet kedves emberekkel :)

Járva az országot

December hónap eléggé a munkáról szól... Ráadásként nem csupán Győrben, de alkalmasint - elég sokszor - Budapesten és környékén is dolgozgatok. Kimerítő, de vannak szépségei is, mint például az alábbi látvány:

Házimunka

Annyira rendes kis manóink vannak, hogy szívesen segítenek a házimunkában is.

Festés

Ma egy kis munka adódott. Tamáséknak van egy lakása Győrben, amit most egy picit rendbe kell hozni. Konkrétan festeni kell, elég sokat. Így aztán csatlakoztam a barátomhoz, s segítettem a falak fehérré varázsolásában.
Persze nem ment az ilyen egyszerűen. Még jó néhány napra s rétegre lesz szükség, mikorra a lakás ragyogó fehér lesz. De nagyon jó volt segítkezni :)

Egy kis tűz

Barátaink, Tamásék telket vettek Pannonhalmán. Ezt-azt ki kellett irtani róla, és eltüzelni a felesleges bozótot. Ebben voltam egy pici segítség Tamásnak, míg a gyerekek együtt bandázhattak. Később persze nagy játék alakult ki a kicsik közt.

Nagy változások

Ma egy új korszak első napja van. Évek óta tudtuk, hogy egyszer eljön. Az nem biztos, hogy vártuk, vagy ha igen, vegyes érzelmekkel. Itt van, megérkezett. Már semmi nem lesz olyan, mint eddig. Mint tegnap, vagy bármilyen más, elmúlt időpontban.
Antus visszament dolgozni... ma van az első napja :)

Eement pápá, azaz disszidálunk

Régebben írtuk, hogy minden második év hoz valamit. Akkor még nem volt publikus, hogy ez az év mit ( bár mi már tudtuk ). Azóta kiderült, hogy Nórinak kistestvére lesz.

Viszont nem csak ezt hozta ez az év.  A baba és magunk miatt nagyobb lakásba kell költöznünk. Mindemellett sajnos az anyagiak is fontosabbak lesznek, így munkahelyet is célszerű váltani. Kaptam egy olyan ajánlatot, miszerint csinálhatom azt, amit eddig ( hiszen szeretem a munkám ), csak éppen nem állami, hanem magánkórházban. Ja, és a jelenlegi fizetésem két-háromszorosáért :)
Lehetne ez dicsekvés, de nem az, mert mindennek ára van: külföldre kell költöznünk.

Magyar vagyok, tiszta szívemből. Nehezen hagyom itt szeretett hazámat, de a családom jóléte fontosabb. Persze előfordulok még a jövőben hazámban, de az más lesz, mert nem itt fogok élni. De itt élnek a szüleim, testvérem, s szeretett barátaim. Bízom benne, hogy nem örökre szól a búcsú, mert távlati terveink közt szerepel a visszatérés és a végső letelepedés Győrben.

A blog továbbra is működni fog, ahogy az ajtónk is nyitva fog állni továbbra is a barátainknak ( a címet majd személyesen ). Telefonjainkat sem dobjuk el, csak majd idővel számot cserélünk. Ígérjük, megtalálhatóak leszünk, és találjatok is meg minket...

Tizennyolcadikán elmegyünk...

De jövünk még, keresünk Benneteket, s találkozunk még!!!