Szerdahelyi hétvége - Bence elsőáldozása

A további apropója a látogatásnak Bence elsőáldozása volt. A templom tele volt az ünnepségen.

Miután vége lett, a csapat étterembe ment, hogy szűk családi körben folytassa az ünneplést.

Szerdahelyi hétvége - Sárikáék

Antus és a manók Szerdahelyre mentek - én dolgoztam, így nem tartottam velük. A dolog apropója egyrészt, hogy rég voltak, másrészt látogatóba érkeztek a németországi rokonok: Michael, Judit, Sári és Luci. Dávid nem jött velük, gyakorlaton van. Meglepetésként egy igazi lakóautóval érkeztek, ami a későbbiekben kiváló játszótérnek bizonyult a gyerekek számára :)

Német rokonok

Ma Szerdahelyre látogattunk Emi mamáékhoz, hogy találkozzunk Németországban élő, évente egyszer hazalátogató rokonainkkal. Michaelék mind az öten eljöttek: ő, Judit, s a gyerekek: Luci, Dávid és Sári. A kicsik persze nagyon örültek egymásnak, ráadásul nemsokára Bence és Marci is csatlakoztak hozzájuk. Óriási játszás vette kezdetét késő estig.
A nagyobb gyerekek - igazából már mindegyik nagykorú - és a felnőttek közben jókat beszélgettek. Eljöttek a többiek is: Emi, Lidi, Csaba. Csabika és Juditka dolgoztak, így ők most kimaradtak az estéből.
Egy év nagy idő... Hiába a telefon, posta, skype, miegymás, azért személyesen találkozni, szemtől szembe beszélgetni egészen más.
Jó lenne, ha nem 1500 km-re laknának, hanem közelebb...

1500 kilométer

Körülbelül ekkora az a legnagyobb távolság, amennyire közeli rokonaink laknak. Antus egyik testvére, Judit lakik Németország északnyugati sarkában a családjával. Évente általában egyszer találkozunk, azon kívül csak a skype és a levelezés jelenti a kapcsolattartást. Pedig nagyszerű kis család ők öten: Judit és a férje, Michael, meg a három gyerkőc, Sári, Luci és Dávid.
Most hármasban látogattak el Szerdahelyre, a szülők és a legkisebb gyerek, Sári. Elmentünk hát mi is, hogy találkozhassunk velük. Nóri és Sári a ritka találkozások ellenére is nagyon oda vannak egymásért, pedig Sári egy évvel idősebb is Nórinál. Ez őket persze nem zavarja. Egész nap el se mozdultak egymás mellől, Bandus meg árnyékként járt a nyomukban.
Nekünk, felnőtteknek is nagyszerű volt találkozni e szívünknek oly kedves emberekkel.

Két szülinap

Tegnap dupla szülinapot tartottunk Szerdahelyen. Emi mama és Marcika szülinapját ünnepeltük ilyen összevont formában. Szinte az egész család összegyűlt, sőt hivatalosan is befogadtuk az új családtagot, Juditka vőlegényét, Tomit. Ő egy nagyon jó fej srác, mint kiderült.
Volt sok beszélgetés, torta, sütik, finom ebéd, ajándékok - szóval minden, ami kell.

Juditék

Pénteken bő egy év után újra hazalátogattak Juditék. Ő Antus egyik nővére, és Németország északnyugati részén él a családjával.
Mi szombaton csatlakoztunk hozzájuk. Eljöttek mind az öten: Judit, a férje, Michael ( igazi német sógor ); és a gyerekeik: Luci, Dávid és Sári.
Nóri persze Sárinak örült leginkább, aki csak kicsivel idősebb. Úgy össze vannak nőve, mintha naponta találkoznának, pedig csak évente egyszer látják egymást pár napra. Ezen kívül csak skype-on beszélnek néha.

Rengeteget beszélgettünk - ami azért is mókás, mert Michael nem tud magyarul, csak pár szót; így velem angolul, Judit testvéreivel ( Antus, Emi és Lidi ) németül, a többiekkel meg valaki által tolmácsolva beszél. De ettől függetlenül volt mit mesélnünk egymásnak :)
A lányok sokat játszottak, mint említettem, nagy összhangban vannak. Bandinak meg maradt így Bence és Marci.

Ma közösen misén voltunk, utána pedig étterembe mentünk minden. A finom ebéd után még otthon beszélgettünk, majd el kellett búcsúznunk, mert Antus ment estére dolgozni.
Bárcsak ne kéne újabb egy évet várni a találkozásra!