Utolsó nyári kaland

Kihasználva a felmelegedést és az utolsó "szabad" napokat, a manók Antussal elmentek Szerdahelyre, még szombaton. Nekem dolgoznom kellett, így én maradtam.
Sokat játszottak, bolondoztak a gyerekek az unokatesókkal. Elmentek egyik nap strandra is, ahol szépen le is barnultak. Az egyetlen negatívuma a nagy kalandnak, hogy ma, hazaindulás előtt Bandu leborult a lépcsőn a kistraktorral, és nagyon beütötte a kezét. Azt hittük, el is tört, mert mozgatáskor nagyon fájlalta. De a kórházban, röntgen után kiderült, hogy csak egy alapos zúzódást szerzett, amit pihentetni kell.

Varratszedés

Tegnap végre kiszedték Bandus fejéből a varratokat. Ha a haja is visszanő, akkor olyan lesz, mint azelőtt :)
Hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat, és később már lelkendezve mesélte a kalandját a doktor bácsival :)

Bence nálunk

Bence három napot itt nyaralt nálunk. Vasárnap érkezett - elhozta Emi, Jani és Marci -, ma pedig visszavittük.
Nagy játszásokkal teltek a napok. Volt fagyizás, játszóterezés is. Sőt, ellátogattak a vizes játszótérre is a gyerekek és Antus. Itt azonban baj is történt: Bandi elcsúszott, hanyatt esett, és felszakadt a feje hátul. Így a játszi után a balesetire mentek, ahol Bandu fejét két öltéssel varrták össze :(
Ezt leszámítva azonban nagyon jól teltek a napok, és már alig várják, hogy Bence újra eljöjjön hozzánk.
De egyenlőre most Antus és a gyerekek kint maradtak Szerdahelyen pár napra, nyaralni picit :)

A második gipsz

Nóri újra gipszet kapott :( Szerdahelyen, a nagyszülőknél leesett a konyhai padról, és olyan szerencsétlenül, hogy eltört az alkarjában mindkét csont. Még ott begipszelték neki, és várjuk, hogy rendbe jöjjön. Műteni szerencsére nem kell.

Gipsz

Nórit baleset érte. Megütötte a kezét, és zöldgally-törése lett. Ez azt jelenti, hogy a csont nem tört ugyan el, de a csonthártya elszakadt, és megsérült a porc is. Egy hét gipszsín, azután 2-3 hét teljes gipsz.
Na és persze addig nincs ovi, mert gipszes kézzel nem igazán akarják bevenni az oviba.
Először nagyon fájt neki, de amióta sínben van, azóta nem panaszkodik.
Szegényke! Nagyon sajnáljuk!

Első találkozás

Még nem is írtam, milyen kalandosra sikerült a két gyerkőc első találkozása élőben. Most pótolom.
Szóval csütörtökön megszületett Andris, és úgy döntöttünk, hogy Nóri szombaton fog találkozni vele. Persze vettünk előre ajándékot mindkettőnek. Valahol olvastuk, hogy segít a baba elfogadásában, ha az ajándékot hoz a nagyobbiknak ( ebben az esetben egy könyvet Nórinak ). Persze visszafelé is jó, ha a nagy is ad valamit ( ebben az esetben egy majmos szundikendőt Andrisnak ).
Szóval autóba be és nekiindultunk. Még nem volt 11, amikor Győrbe értünk. Beugortunk üzletbe, majd irány a kórház. Na, ekkor indult a kaland. Marcalváros közepén lassítottam a piroshoz, egyszercsak leesett a gázpedál. Na bumm. Elakadásjelzőt ki, autót félretolni egy parkolóba. Hogyan tovább? Eszeveszett telefonálás szerelő után, persze már senki nem vállalta aznapra. Húzatni kellene, de aki elérhető, vagy nincs kocsija, vagy ha van, nem alkalmas a húzatásra. Nóri közben hátul leselkedett. Végül lezártam az autót, és Nórikával gyalog elindultunk a kórházba. Persze csomagokkal megrakva:)
A kórházban aztán szereztem fuvart anyuékhoz.
Nórikával bementünk a picihez. Nagyon tetszett neki a baba. Megjegyezte:
- Pici az orra... Nincs szeme... Hol a szeme?
( Magyarázat: kék fényezték Andrist, és le volt ragasztva a szeme. )
Odaadtuk es megkaptuk az ajándékot, majd elbúcsúztunk, es elmentünk anyuékhoz Ramónával. Közben intéztem az autót, es végül azt találtuk ki, hogy Nóri keresztapja, Marián eljön és estefelé hazahuzat. Így is lett, délután ötre jött. A kórházban találkoztunk, Nórit otthagytuk anyuval, és elmentünk az autóért. Itt jött a másik poén: hiányzott az autója felcsavarozható vontatószeme, így meghíusult az összekötés. Futkostunk vagy két órát, hogy szerezzünk valami megoldást, de semmi. Végül bekötöttük a csomagtartóban a pótkerék alá. Irány a kórház, felszedtül Nórit, és nekiindultunk. A második sarkon kiszakadt a pótkeréktartó, amihez a kábelt kötöttük. Mi legyen? Végül kerestünk az alvázon egy alkalmasnak tűnő helyet, rákötöttünk, és imádkoztunk, hogy ne tépje le a lökhárítót. Ugyanis a kábel az alól jött ki, és feszítette. Lassú, 50-60-as tempóban araszoltunk haza, de kitartott. Volt vagy kilenc, mikorra hazaértünk. Nóri persze végigénekelte az utat. Legalább neki mókás volt:)
( Az autó azóta meggyógyult, a gázbovden szakadt el. )

Az első baleset

 Nórika 13 hónapos korára tanult meg önállóan járni. Vagyis hosszabb távokat megtenni, szoba egyik végéből a másikba. Fokozatosan bővítette repertoárját, míg végül szobáról szobára halad. Annyira rákapott az ízére, hogy már csak akkor mászik, ha fel akar kapaszkodni, mert felállni még nem tud.

Nagyon óvatosan jár, ha nem biztos magában, inkább popóra tottyan. Ezért is csodálkozom, hogy megtörtént vele élete első balesete. :(
A hétvégén Szerdahelyen voltunk. Természetesen ott is be kell mutatni a tudományt! Kacarászva járkált ide-oda. Csak mamára és papára figyelt, hogy milyen reakciót vált ki belőlük. Aztán meg előre esett, fejét a radiátor élébe ütve. ;(  Volt nagy sírás!

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy manapság mennyire féltve van egy gyerek. Kutacsvédő bukósisak, szuperzárak: konnektorok, fiókok, ajtók, meg, még ki tudja mire. Hol marad a gyerek pakolási vágya? Élje ki minden vágyát játékokban? Hiszen az élet több mindenre megtanítja!

Gyerekkoromban eszembe sem jutott konnektorba nyúlni, és szüleim sem kerekítették le bútoraikat 4 gyerek kedvéért. Ott voltak mellettünk, és ha pakolni akartunk, hát engedték. Veszélyes tárgyakat meg nem gyerek magasságban helyeztek el.

Félreértés ne essék, nem ültetem Nórit konnektor elé, csak hagyom, hadd fedezze fel a világot. A totyogókor az esések korszaka is. Nem lehet kivédeni az összes balesetet. Ha meg megtörténik, ott vagyunk mellette. Letöröljük a könnyeket, vigasztaló puszikat adunk, s már szalad is tovább.