Vidám vasárnap

Na, nem a csodaműsor a hit gyülekezetétől... Csak mi élveztük a jó időt, az együtt töltött időt :)

Bicózás

Kicsit kitekertünk az Erzsébet-ligetbe. Bandi ki akarta próbálni, milyen lenne a nagyobb bicaj... Nos, kell már neki, úgyhogy bicajproject lesz a közeljövőben :)

Ha meg már ott voltunk, kellett picit mászókázni is :)

A jó levegőn

Így az év vége felé kihasználtuk a viszonylag jó időt, és elmentünk sétálni egy nagyot. Mondjuk ezt már jó rég csináltuk, de lassan vissza kell szokni rá :)
A manók persze nem akartak gyalogolni, inkább a bicajt választották. Tettünk egy szép nagy kört: Adyváros-Marcalváros-Szabadhegy-Adyváros volt a körút vonala :)
Kicsit kifáradtunk, de jó volt :)

Csajos hétvége, második nap

Kora reggel - mit reggel, hajnalban - folytatódott a csajos hétvége. Mikorra felkeltünk, a lányok kifosztották a ruhásszekrényt, és egymáshoz öltöztek :)
A reggeli után misén volt jelenés, természetesen ott is ikreket játszottak :) Mondjuk, végül is egyforma magasak, testalkatra is hasonlók, egyforma hosszú szőke hajuk van...
A mise után játék, és nagy körömfestés volt a program :)

Később segítkeztek a főzésnél - nekem ki kellett ugranom Pérre, de mikorra hazaértem, kész volt az ebéd. Ebéd után sütit sütöttünk közösen, majd kimentünk a parkba egyet bicózni, rollerezni meg játszizni.

A játszi után még a lakásban ment a játék és a bolondozás. Majd eljött az idő, hogy Fanniért megérkezett az apukája és az öccse. Mondanom sem kell, nem nagyon akaródzott elmenni a leányzónak. De megbeszéltük, hogy ha van kedve, máskor is rendezhetnek ilyen csajos hétvégét, ha már ilyen  nagyon élvezték!

Játszi

Elbicikliztünk egy kicsit egy távolabbi játszótérre, ahol a gyerkőcök kijátszhatták magukat.

Bicajjal a játszira

Tegnap szép idő volt, így elhatároztuk, hogy elmegyünk játszizni. Mivel már rég voltak használva a bicók is, így azzal mentünk - Nóri az övével, Bandi meg futóbicajjal. Eltekertünk a várjátszihoz...

... utána meg hazafelé még megálltunk a dombcsúszdás játszótéren is.

Mint a villám

Bandu tud egyedül bicajozni! Ráérzett a dologra, nyílegyenesen megy, kanyarodik, ráadásul száguldozva! Nóri alig bírja követni :)
A lassítás, megállás is megyeget, bár még kell egy kicsi gyakorlás. Amit többet kell gyakorolni, az az elindulás. A bicajra felszáll, de még nem tud elindulni, addig meg kell fogni neki a járgányt. De szerintem még pár alkalom, és begyakorolja :)
Addig is nagyon élvezi legújabb tudományát!

Két keréken

Eljött az idő, hogy Bandi kerekei számát megfelezzük a bicaján :)
Mivel nagyon jól megy neki a biciklizés kitámasztó kerekekkel, így elhatároztuk, hogy itt az ideje megtanulni kétkerekűvel közlekedni. Elmentünk a ligetbe, és Bandi megkezdte a tanulást. Nem volt egyszerű, mert ugye meg kell szokni, hogy itt nincs segítség, könnyű borulni. Ráadásul a rossz beidegződések - pl. bedőlt a kanyarodásnál, míg kitámasztóval ment, hiába mondtuk, hogy ez nem jó - tovább nehezítik. De azért alakul :) Még sok gyakorlásra lesz szükség, de kisebb távot már megtesz úgy, hogy nem fogjuk, és el se dől. Mondjuk nem 100 százalékosan halad egyenesen, de majd alakul az is :)

Bicajjal az oviba

Tegnap biciklivel mentünk az oviba!
Már régóta szerettek volna eltekerni - vagy legalábbis haza, ha valaki elcipeli nekik délután a járgányokat :)
Tehát reggel nekiindultunk, és a csepegő eső dacára elkerekeztünk az oviba. A bicajok ott maradtak lezárva, hogy délután is tekerhessenek.
Nagyon élvezték, hogy így mehettek. Az oviban büszkén újságolták el a többi gyereknek és az óvó néniknek, hogy ma bicajjal jöttek :)

Nagy bicajozások

Amióta megvannak a bicajok, egyre többször kelünk útra úgy, hogy a manók akarnak tekerni. Mindegy, hogy mi a cél. Mehetünk boltba, piacra, mamáékhoz, játszótérre, a lényeg, hogy tekerhessenek. A legnagyobb kedvencük az Erzsébet liget, a maga kis útjaival, táblácskáival... Minden nap mennének (ma is voltunk).
Szóval itt gyakorolják a közlekedést. Esések nagyon-nagyon ritkák. Nóri ügyesen megy két kerékkel, kanyarodik, kitér, megáll. Na és persze messziről csenget, hogy mindenki meneküljön előle :) Ami az indulást illeti, tanulja szorgalmasan, sokszor már sikerül egyedül neki, de azért még néha-néha elkél a segítség.
Bandus amennyire nem akart bicózni - bizony, volt még sírás is tiltakozásképp -, annyira megszállott biciklis most. Nagyon ügyesen halad, indul, kanyarodik - néha túl gyorsan is, de a kitámasztók még megóvták a nagyobb feldőléstől -. Persze csenget ő is, mint az őrült :) Ami a megállást illeti, nos, azt még nagyon gyakorolni kell. Jelenleg cipőféket használ :( Nem igazán lehet rábírni az üzemi fék alkalmazására... Reméljük, gyorsan rászokik.

Próbaút

Ma végre eljutottunk odáig, hogy kipróbáltuk a szülinapi szerzeményeket, a bicajokat. Elballagtunk az Erzsébet ligetbe, és az ottani kis utacskákon bontogatták a manók a szárnyacskáikat :)
Bandinak először nem nagyon ment a tekerés, és ennek tükrében nem is akarta nagyon csinálni. De lassan belejött.

Nóri ügyesen ment, bár picit bátortalanul, így pár eldőlés akadt, főként a megállásokkor. De gyorsan tanult, és a gyakorlás végére már ügyesen ment neki is.

Nagyon élvezték a bicajozást, hazafelé azt számolgatták, mikor mehetnek megint :)

Szülinapozás

Az egy hete tartó szülinapi hét a végéhez ért. Hétfőn délelőtt Nórit felköszöntötték az oviban, mi pedig este itthon. Kedden délelőtt Bandi ovistársai ünnepelték a kismaszat szülinapját, este meg szűk családi körben emlékeztünk meg az elmúlt négy évecskéről. Tegnap szülinapi zsúr volt. Ma pedig...
Ma volt az utolsó felvonás, mikor is a bővebb családdal együtt ünnepeltük meg a kicsik szülinapját. Eljött Aranka mama, Öcsi papa, Lackó, Emi mama, Anti papa, Bence, Lidi, Csaba és Judit. Csabi épp Németországban volt dolgozni, ő azért nem tudott jönni. Emi és Marci pedig betegség miatt mondta le az ünneplést.
A gyerekek a családtagoktól egy-egy új bicajt kaptak, amit közösen vásároltak nekik. Mindketten elmondhatatlanul boldogok voltak!
Természetesen volt koccintás az ünnepeltek egészségére, és a torták sem maradhattak el. Szép és tartalmas délutánt tölthettünk együtt.

Bicajozás

Tegnap Szerdahelyen voltunk. Amíg én munkába mentem, a manók és Antus meglátogatták a papáékat. Hosszú idő után egy egész napot eltölthettek velük. A nagy hír délután fogadott, mikor mentem értük. Nóri napközben megtanult biciklizni nagy biciklivel, kitámasztó kerekek nélkül!!!
Egész nap csak azt csinálta. Volt pár borulás, de nem szegte kedvét, és délutánra már egyedül tekert körbe-körbe az udvaron.

Fél próbaút

Az új járműveket ki is kellett próbálni a lakáson kívül is. Ez csak félig sikerült, mert a rollerről kiderült, hogy gyári hibás. Hiába vittem vissza, nem volt az üzletben több darab - csak fiús, Verdás -, így Nócinak valahonnan majd kell keríteni egy másikat. A keresés még folyik...
Úgyhogy a leányzó a régi háromkerekű bicajt hozta magával :)

Bicajozunk

Úgy gondoltuk, elérkezett az idő, hogy Nóri átadja a háromkerekű bicajt az öccsének. Bandus persze lelkesen fogadta, bár az önálló tekeréstől még messze vagyunk, egyenlőre a kormányzást gyakoroljuk, mert ugye ez mégsem kismotor :)

Nórinak meg vásároltunk interneten egy teljesen új bringát. Na, ezzel volt pár hetes huza-vona, konkrétan előbb másikat küldtek, mint amit akartunk, aztán azt vissza kellett küldeni, majd az eladó nem sietett az új postázásával, végül a posta is ült rajta egy kicsit. De végül csak ideért. Szerelést nem kértünk, mert majd apa összerakja :) Aha, persze. Azt gondoltam, fel kell rakni a pedálokat, átfordítani a kormányt és feltenni a kitámasztó kerekeket. Ezzel szemben a gyári csomagolás azt jelentette, hogy szó szerint az utolsó csavarig szét volt szedve a masina. Úgy nézett ki, mint egy Ikeás bútor. Váz, ( lapos ) kerekek, egy zacsiban a lánc, két zacsiban a csavarok, másikban a szétszedett fék, külön a kormány, pedálok, sárvédők, kitámasztók, fogaskerekek, láncvédő, csengő... meg még ki tudja, mi minden. Ilyen léptékű munkára szerszámilag nem igazán voltam felkészülve, így elvittük egy biciklis szervizbe, ahol némi készpénz ellenében bicajt építettek a halom alkatrészből. Így azonban - meg a plusz postaköltséggel - ott tartottunk, mintha vettünk volna egy összerakottat Győrben. Na mindegy, elkészült - azt nem mondom, hogy a szervizes után nem kellett még pár csavart meghúzni, illetve a kitámasztókat beállítani -, és Nórika boldogan vette birtokba. Meglepő gyorsasággal rájött a használatára, annak ellenére, hogy még soha nem ült ilyenen. Gyorsan, stabilan hajtja, ügyesen kanyarodik, fékez, megáll. Már csak a közlekedési szabályokat kellene megtanítani neki...