Bármit lejegyzek a blogba, ami a szokásokat illeti (konkrétan az alvás) másnap 180 fokos fordulatot vesz az egész. Lehet, lányunknak valami rejtett érzéke van ahhoz, hogyha panaszkodom rövid alvására, másfél - két órát is durmol, de ha megdícsérem, hogy jaj, de jó, megtanult egyedül elaludni, sőt(!), sokat is alszik, akkor meg csak ringatva hajlandó elaludni, s fél óra után felsír. :(
Hiába rakom le, megszeretgetem, puszilgatom, mondom - csicsilni kell, kijövök a szobából, mert mióta felhúzza magát ágyába kapaszkodva, még katasztrofálisabb az elalvás.
Éjszaka sem jobb, csak akkor éjfél tájban kel fel. Vigyorog, mint a tejbetök, Ő! már kialudta magát, indulás játszani!!!! Aha! Meg ahogy azt Nórika elképzeli! Ilyenkor inkább magunkhoz veszem (nincs türelmem újra órákat altatgatni, ringatgatni). Eddig így elaludt közöttünk ringatás nélkül is - gondolom érezte anya, apa melegét, biztonságát. Eddig! Mert lehet, hogy éjszaka már így sem fog aludni. :S
Valami front van baba-alvás terén, vagy nem jó a hold állása?
Vagy csak Nóri olvassa el a bejegyzéseket, és így adja tudtunkra, hogy neki nem lehet parancsolni? :)
