Sokáig Nóri kedvenc meséje volt a Disney-féle Aranyhaj történet. Való igaz, tényleg jópofa, mókás , szerethető sztori. A karakterek szintén. Ezért elég egyértelmű volt, hogy az első általunk vett "komoly" baba Aranyhaj hercegnő lett.
Kaptunk hozzá hajformázókészletet és egy kis kaméleont, Pascalt, aki a mesében jó barátja. Ja, és cipője is van, csak a melegre való tekintettel levette :)
2013. augusztus 12., hétfő
2013. augusztus 10., szombat
2013. augusztus 8., csütörtök
Képrejtvény
Mostanában sokat járunk az Eto Parkba, mert anya ott vett éves bérletet a fitneszterembe. A bérlethez jár plusz szolgáltatásként, hogy az órák alatt a gyerekek a játszóházban lehetnek ingyen. ( Persze ez egy bő nyolcvanezres bérletnél azért elvárható... )
Szóval az órák alatt Nóri és Bandi ott múlatják az időt.
Kérdés:
Hol a lány?
Szóval az órák alatt Nóri és Bandi ott múlatják az időt.
Kérdés:
Hol a lány?
2013. augusztus 6., kedd
2013. augusztus 4., vasárnap
Közis Vértesboglár 3. nap
Harmadik, egyben utolsó napunk az előzőekhez hasonlóan sok beszélgetéssel - és még több kajálással :) - telt. A gyerekek sokat játszottak, nagyon jól egymásra találtak ők nyolcan: Lukács, Mira, Nóri, Gergő, Dénes, Bandi, Ambrus, Zsóka ( csókkenó sorrendben, már ami az életkorukat illeti ). Bandival átlógtunk a szomszédos skanzenházhoz is, de zárva volt :(
Ebéd után lassan mindenki készülődött haza, így a csajok - Mira és Nóri - megint különvonultak a többiektől, hogy még együtt lehessenek pár órát.
De minden jónak vége lesz egyszer, és a csapatok egymás után elhagyták a kis házat, ahol pár szép napot tölthettünk barátainkkal.
2013. augusztus 3., szombat
Közis Vértesboglár 2. nap
Másnap, a reggeli után nem sokkal befutott a következő két csapat: Tamásék és Szaszáék. Volt nagy öröm! Nóri és Mira már vagy hat napja nem látták egymást :)
Persze egyből elvonultak babázni...
Azért a többiek sem unatkoztak. Hol matractutajon utaztak-ugráltak
hol meg négyen próbáltak két "trónra" ülni
Ahogy telt a nap, jókat beszélgettünk, ám egyre melegebb lett. A gyerekek is egyre nehezebben voltak el. Tamás talált egy régi tejes ládát, és abból rögtönzött minifürdőt a manóknak.
Persze ez csak ideiglenesen volt jó, ezért Szaszával elmentünk egy nem is olyan közeli csíkos áruházba, hogy vegyünk valami gyerekmedencét. Sajnos nem találtunk elég nagyot, így vettünk két kisebbet. Volt is nagy öröm! Előbb csak óvatosan ismerkedtek az új mókával,
mert éppen elkészült a finom ebéd,
majd délután teljes erőbedobással belelendültek a pancsolásba :)
A nagy móka vége ez lett:
Hiába, ki kellett pihenni a fáradalmakat, mert Tamás kitalálta, hogy öt-tíz-húsz forintos alapon lemosatja az autóját a kicsikkel ( hajrá gyerekmunka ). Nemsokára az összes gyerek lelkesen mosta az összes jelenlévő autót sorra, és gyűjtötték a forintokat. Persze mindezt csak játékból... :)
A nagy pancsi után a gyerekek fáradtan bújtak ágyba, mi felnőttek pedig még sokáig beszélgettünk.
Persze egyből elvonultak babázni...
Azért a többiek sem unatkoztak. Hol matractutajon utaztak-ugráltak
hol meg négyen próbáltak két "trónra" ülni
Ahogy telt a nap, jókat beszélgettünk, ám egyre melegebb lett. A gyerekek is egyre nehezebben voltak el. Tamás talált egy régi tejes ládát, és abból rögtönzött minifürdőt a manóknak.
Persze ez csak ideiglenesen volt jó, ezért Szaszával elmentünk egy nem is olyan közeli csíkos áruházba, hogy vegyünk valami gyerekmedencét. Sajnos nem találtunk elég nagyot, így vettünk két kisebbet. Volt is nagy öröm! Előbb csak óvatosan ismerkedtek az új mókával,
mert éppen elkészült a finom ebéd,
majd délután teljes erőbedobással belelendültek a pancsolásba :)
A nagy móka vége ez lett:
Hiába, ki kellett pihenni a fáradalmakat, mert Tamás kitalálta, hogy öt-tíz-húsz forintos alapon lemosatja az autóját a kicsikkel ( hajrá gyerekmunka ). Nemsokára az összes gyerek lelkesen mosta az összes jelenlévő autót sorra, és gyűjtötték a forintokat. Persze mindezt csak játékból... :)
A nagy pancsi után a gyerekek fáradtan bújtak ágyba, mi felnőttek pedig még sokáig beszélgettünk.
2013. augusztus 2., péntek
Közis Vértesboglár 1. nap
Charley-ék évek óta Vértesbogláron töltenek egy hetet a családdal. Ennek a nyaralásnak az utolsó pár napjára meg szokták hívni a közis csoportjukat. Mivel ez évtől mi is a csoport részei vagyunk újra, így a meghívás ránk nézve is érvényes volt. Éltünk is vele, és ebéd után neki is indultunk a nagy kalandnak.
Jellemző módon megint mi értünk elsőként a hangulatos házikóhoz, ahol a házigazdák - Deni, Charley és Charley szülei - már várták a csapatokat. Mint kiderült, erre a napra csak két csapat érkezik meg velünk együtt, másik kettő a következő napra ígérkezett, egy lemondta, kettőről meg nem érkezett semmi információ.
Így aztán elsőként választhattunk szobát :)
Kis idő múltán befutott a másik csapat is, Kollyék. Innentől aztán nem volt megállás, a gyerekek mindenhol ott voltak :) Ha éppen nem játszottak valamit, akkor segítettek főzni, teríteni, miegymás. Nagyon jól elvoltak együtt, bár a Nórinál a Zsóka volt az elsődleges sztár. Hiába, imádja a kicsiket...
Bandi is sürgött-forgott körülötte, míg rá nem jött, hogy Gergő komával bizony jól lehet kisautózni, meg ugye ő mégiscsak fiú...
Kollynak sajnos vissza kellett menni késő este, mert várta egy szombati fotózás. De legalább addig jókat lehetett beszélgetni, mivel a gyerekek nyolc körül kidőltek. Bár ő 11 körül elment, mi még sokáig beszélgettünk. Takarodó után aztán még Antussal kifeküdtünk egy plédre csillagokat nézni is... :)
Jellemző módon megint mi értünk elsőként a hangulatos házikóhoz, ahol a házigazdák - Deni, Charley és Charley szülei - már várták a csapatokat. Mint kiderült, erre a napra csak két csapat érkezik meg velünk együtt, másik kettő a következő napra ígérkezett, egy lemondta, kettőről meg nem érkezett semmi információ.
Így aztán elsőként választhattunk szobát :)
Kis idő múltán befutott a másik csapat is, Kollyék. Innentől aztán nem volt megállás, a gyerekek mindenhol ott voltak :) Ha éppen nem játszottak valamit, akkor segítettek főzni, teríteni, miegymás. Nagyon jól elvoltak együtt, bár a Nórinál a Zsóka volt az elsődleges sztár. Hiába, imádja a kicsiket...
Bandi is sürgött-forgott körülötte, míg rá nem jött, hogy Gergő komával bizony jól lehet kisautózni, meg ugye ő mégiscsak fiú...
Kollynak sajnos vissza kellett menni késő este, mert várta egy szombati fotózás. De legalább addig jókat lehetett beszélgetni, mivel a gyerekek nyolc körül kidőltek. Bár ő 11 körül elment, mi még sokáig beszélgettünk. Takarodó után aztán még Antussal kifeküdtünk egy plédre csillagokat nézni is... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





