Inváziós sereg

Már megint - még mindig - a katonák és a várak a slágerjáték :)

Baba-nosztalgia

Nóri néha nosztalgiázik :)

Játékosok

Szülői értekezlet

Tegnap volt az első szülői értekezlet Nóci jövendőbeli iskolájában. Mindketten elmentünk, közben a manók a mamáéknál voltak.
Megismerkedhettünk egy picit jobban a jövendő osztályfőnökkel. Kedves hölgynek tűnik. Részletesen elmondott mindent az iskolakezdésről, a kicsik mindennapjairól. Felsorolt és bemutatott mindent, amire szükség lesz... Nos, mikorra mindent beszerzünk, megválunk egy messziről szabad szemmel is jól látható mennyiségű pénzecskétől...
Az osztályba egyébként 28-an fognak járni, 14 lány és 14 fiú. Ja, és lesz még egy Nóri :)
Maguk a mindennapok, a sok úszás, a tanulás rendje, a szakköri lehetőségek mind vonzók számunkra. A gyerekekkel külön-külön is foglalkoznak, nem csupán csoportként, és ezt nagyon jónak tartjuk.
Reméljük, szeretni fogja a leányzó a sulit, az osztályát, tanárnénit... Jó lenne, ha sok pozitív és szép pillanatot élne meg apa egykori iskolájának falai közt :)

Bandi garázs - az utolsó előtti

Utolsó lenne, de ez egy olyan kis kamion - már ami a vontatót illeti -, amely létezéséről nem is tudtam. Mindegy, véletlenül begördült egy példány ebből is :)

Két keréken

Eljött az idő, hogy Bandi kerekei számát megfelezzük a bicaján :)
Mivel nagyon jól megy neki a biciklizés kitámasztó kerekekkel, így elhatároztuk, hogy itt az ideje megtanulni kétkerekűvel közlekedni. Elmentünk a ligetbe, és Bandi megkezdte a tanulást. Nem volt egyszerű, mert ugye meg kell szokni, hogy itt nincs segítség, könnyű borulni. Ráadásul a rossz beidegződések - pl. bedőlt a kanyarodásnál, míg kitámasztóval ment, hiába mondtuk, hogy ez nem jó - tovább nehezítik. De azért alakul :) Még sok gyakorlásra lesz szükség, de kisebb távot már megtesz úgy, hogy nem fogjuk, és el se dől. Mondjuk nem 100 százalékosan halad egyenesen, de majd alakul az is :)

1000 lámpás

Tegnap este még visszamentünk az Aranypartra, hogy mi is eregethessünk világító lufit az égbe. Igaz, későn volt, tömeg is volt, ráadásul Antus dolgozott (így egyedül voltam a kicsikkel). Viszont annyira szerették volna látni, hogy nem volt szívem otthon maradni velük. Elmentünk hát, s megnéztük, hogy szállnak a lufik az égbe (bár ha sötétebb lett volna, akkor jobban mutat az egész). Sajnos lufi nem jutott nekünk - a rossz szervezés miatt -, és így a kicsik csalódottak is lettek egy kicsit, de mégis szép látvány volt, és tetszett a manócskáknak is.