Szerda

Reggel Steve puszija ébresztett bennünket, aki akkor jött meg a munkából.
Délelőtt Nórival közösen pakoltuk össze a holmikat. Én be, ő ki. ;) Ebéd után könnyes búcsút vettünk Apától, és szomorúan konstatáltuk, hogy hirtelen nem betegedett meg :P, így nem jöhetett velünk. :(

Nóci általában szeret autózni, utazni, de kicsit lefárasztott, mert az odaúton elénekeltem a 3 mese-zene cd teljes repertoárját, hogy eltereljem a figyelmét.

Délután bementem a tesómhoz a kórházba. Nóri észre sem vette, hogy lepasszoltam a mamához. Már el is felejtettem a szerdahelyi kórház szagát - terjeng a formalin. :S

Marcika nagyon picike. Annyira hihetetlen, hogy egy éve még Nóri volt ekkorka, most meg kész " hiszti-kupac". :)

Bocs a kép minőségéért, de a mamákat és babákat egy üvegablak választja el a látogatóktól. ( A győri kórház ehhez képest galambház. )

Este Nóri hamar elaludt, de nem csodálkozom, mert az új környezet mindig jobban lefárasztja.

A második

Mivel jól sikerült az első séta odakint, a második hónap a környék megismerésével telt. Sokat sétáltunk a manónkkal és az ő vadiúj babakocsijával ( igen, csak ekkorra vettük meg neki ) a környező utcákon. Új látogatónk e hónapban négy fő volt: elsőnek barátunk, Pap Gábor érkezett. Olyan volt, mint Dávid és Góliát ( megszemélyesítők: Nóri a maga 55 centijével, és Gábor diszkrét 2 méterével ), csak nem végződött olyan csúnyán :) A második Kiss Attila nevű exkollégám volt, a harmadik helyen pedig ketten osztoztak, aZanya és aZapa ( polgári nevükön Ildi és Kolly ).

Maszatka kezdett megbarátkozni a vízzel, ugyanis először nagy ellenségek voltak. Már jóval többet volt ébren és próbálgatta fejleszteni a képességeit. Öltögette a nyelvét, integetett, próbált hason buksit emelni, pocira fordulni ( csak az oldaláig ment ), kezdte megfogni a tárgyakat és megjelent az első mosolyféleség is.

 

Az első baleset

 Nórika 13 hónapos korára tanult meg önállóan járni. Vagyis hosszabb távokat megtenni, szoba egyik végéből a másikba. Fokozatosan bővítette repertoárját, míg végül szobáról szobára halad. Annyira rákapott az ízére, hogy már csak akkor mászik, ha fel akar kapaszkodni, mert felállni még nem tud.

Nagyon óvatosan jár, ha nem biztos magában, inkább popóra tottyan. Ezért is csodálkozom, hogy megtörtént vele élete első balesete. :(
A hétvégén Szerdahelyen voltunk. Természetesen ott is be kell mutatni a tudományt! Kacarászva járkált ide-oda. Csak mamára és papára figyelt, hogy milyen reakciót vált ki belőlük. Aztán meg előre esett, fejét a radiátor élébe ütve. ;(  Volt nagy sírás!

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy manapság mennyire féltve van egy gyerek. Kutacsvédő bukósisak, szuperzárak: konnektorok, fiókok, ajtók, meg, még ki tudja mire. Hol marad a gyerek pakolási vágya? Élje ki minden vágyát játékokban? Hiszen az élet több mindenre megtanítja!

Gyerekkoromban eszembe sem jutott konnektorba nyúlni, és szüleim sem kerekítették le bútoraikat 4 gyerek kedvéért. Ott voltak mellettünk, és ha pakolni akartunk, hát engedték. Veszélyes tárgyakat meg nem gyerek magasságban helyeztek el.

Félreértés ne essék, nem ültetem Nórit konnektor elé, csak hagyom, hadd fedezze fel a világot. A totyogókor az esések korszaka is. Nem lehet kivédeni az összes balesetet. Ha meg megtörténik, ott vagyunk mellette. Letöröljük a könnyeket, vigasztaló puszikat adunk, s már szalad is tovább.
 

Megérkezett

                          Megszületett második keresztfiunk: Farkas Márton - Marcika!
                                                             3000g, és 50 cm.
                                                               Gratulálunk!

Holnap megyek Szerdahelyre, mert mi fogunk Nórival vigyázni Bencére. Kíváncsi vagyok milyen lesz, mert ennyit még nem volt velem Bence.
Rajong értünk, Stevenek jobban szót fogad, mint saját apjának, vagy anyjának, csak 2 gyerekkel jó móka lesz....

Látogatóban Fehérváron

Múlt hétvégén régi ígéretet beváltva végre elmentünk Székesfehérvárra.
Nórika az odavezető út egy részét átaludta, ennek később nagy hasznát vette a játék során. Eredeti célunkat követve meglátogattuk unokatestvérem ( szintén Lackó ) kislányát, Vandát. Mivel egy lakásban laknak, így találkozhattunk az Ozsgyán család idősebb tagjaival, Marival és Lacival is. Ők Lackó szülei. Nórika és Vanda gyorsan egymásra hangolódtak, és aranyosan eljátszottak együtt. Vanda anyukájával, Zsuzsával felfújtuk a kicsiknek a légvárat, és a gyerkőcök élvezettel mászkáltak benne.

Később csatlakozott hozzánk másik unokatestvérem, Ildi is. Manóka az elmúlt szülinapra való tekintettel kapott ajándékokat mindenkitől ( sok ruha és pénz ).

Délután még átautóztunk a város másik felébe a harmadik unokatestvéremhez, Istvánhoz és családjához is. mivel összeségében jó hosszan elidőztünk, kilenc óra körül értünk haza. Kisnyúl hősiesen ébren töltötte az egész utat!

A végére hagytam az aznapi kedvenc képemet. Hát nem édes?

Egy hónap

Igen igen, újra az emlékeké a blog. Eredetileg úgy terveztem, hogy mikorra Manó egy éves lesz, el fogom mesélni a kimaradt első fél évét. Na persze. Nem igazán jött össze. Remélem, legkésőbb eme blog első szülinapjára sikerül :)
Na akkor a folytatás.
Bobek két hetes koránál tartottunk. Lassan összeszoktunk, és boldogan éltük a mindennapokat. Vártuk, hogy Maszatka egy hónapos legyen. Látogatóink voltak: Emi és Bence; Szerdahelyi Mama és Papa; Juditka, Lidi és Csabika; Lackó. Péri Mama és Papa rendszeresen jöttek, segítettek, elláttak minden jóval minket.
Kisbabánk lassan hozzánk és a környezetéhez szokott. Az egyhónapos "jubileumát" azzal ünnepeltük, hogy kivittük sétálni, mivel nagyon szép időb volt. Szegénykémre picit nagy is volt a ruha, jól be is csomagoltuk, úgyhogy olyan kis plüssmaciszerű lett.

Nagyon tetszett neki, főleg a fák lettek nagy barátai ( ez azóta is tart ). Nem tudom, mi ragadhatta meg, mert szerintem egy egy hónapos annyira még nem lát el olyan magasra, ahol a lomb kezdődik. Ez egyenlőre az Ő titka :)

Rejtekhelyek

Konyha:

- etetőszék kosara
- szekrények
- asztal alatt

Fürdőszoba:

- mosógép
- polcok
- kád

Nappali:

- ajtó mögött
- heverő, járóka és asztal alatt
- újságos álvány és kosár

Azt hiszem minden helyet leellenőriztem, játékmentesek. :) Bár lehet, holnap egy újabb rejtekhelyet fedez fel ez a kis kópé, ahová el lehet valamit dugni. :D